Táncot lejt a napsugár,
vígan kacsint rám pillája.
Krókuszt, nárciszt csalogat,
hamvas kikelet szikrája.
Bimbókat bont a barka,
pillék lejtenek a réten.
Megdobban érző szívem,
virít, lubickol a fényben.
Csilingel a kisrigó,
jókedvű az üde pázsit.
Oly boldog az élet, tán
levenne lábáról bárkit!
Szinte csak egy pillanat,
és ott bolyong az elmúlás.
Sorvad a krókusz, nárcisz,
de flörtöl a lilaruhás.
Illata friss, bódító,
egy háziméh köröz rajta.
Hangja, mint lágy zeneszó
és szorgos, dolgos, jófajta.
De az idő csak rohan,
a csoda még áll merészen.
Nézd, hogy hervad e szépség,
lét fölött győz az enyészet.
7 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Elmélkedésed a természet szépségeinek
az elmulását írja le.
"Nézd, hogy hervad e szépség,
lét fölött győz az enyészet."
..de jön az új tavasz!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen, jól látod. Jő a tavasz várjuk, nyílik a virág, aztán elhervad, de nyomában máris nyit a másik és így tovább. A 4. évszak végén pedig szendereg az élet. Ahogy az emberi élet is telik- múlik…
Köszönöm szépen kedves szavaid
Szép estét kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A tavasz nem hervadó ám, és még el sem kezdődött… Új virágok érkeznek, új illatokkal…
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Köszönöm szépen kedves szavaid. Igen lassan jő a tavasz, egyik virág a másik után, aztán elherved, dew nyomában ott a másik, ahogy az élet is…
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szia!
Szép képekkel teli vers. Az elmúls mellett ott a vágyakozás a tavasz, a megújulás iránt. Remekül ábrázoltad a természetbn zajló folyamatokat. üdv hundido
Kedves hundido!
Köszönöm szépen kedves szavaid
Szép estét kívánok:
Zsuzsa