Épp most hervad a lelkem,
ahogy az ősz is sorvad….
Nézd, az a levél rőt volt,
most meg ó, jaj, hogy fonnyad…
Pedig ahogy fordul a
télbe de szép, ó be szép!
S mily édes, tollat borzol
az a csöppnyi kis veréb.
Füstkarikák kígyóznak,
nyirkos, nyálkás az avar.
Hogy kél a hajnal, sűrű
ködfelhővel betakar.
Aztán felszáll, elillan,
egy napsugár furakszik,
milyen csöndben hal az ősz,-
nézd, békés gesztusait.