Hervadó szépség

1.
Napsütés. Nyárszellő.
Zöld levél nő elő.

Virág is, ugye szép,
emeli a fejét.

Ébred a természet,
nevetsz, ha megnézed.

Az ember megörül,
télágyból felépül.

2.
A zöld is elsárgul.
Lepottyan. Aláhull!

Őszember letépi,
s végig kell ezt nézni.

Aláhull, elhervad.
(Őszember-tán te vagy?)

A virág elfonnyad.
A fa is-elkorhad.

3.
Az ember öregszik.
Sírjába tétetik,
ideje letelik,
pokolba vihetik,
vagy mennyek éltetik,
de nem! Hisz: lélegzik.

Igen!

Megőszült, fogatlan….
Ezt kell, hogy írhassam.

És ráncos és csúnya.
(Lehet szép majd újra?)

Az ember él és él.
Új nyárról halld, mesél.

S nyárral jön új levél.
Elfonnyad? Sose félj.

Felnyílik új virág,
ember rá jól vigyáz.

Fújjad csak, dühödt szél!
Az ember igen, él!