Hervatag szerelem,
lobbanó rőzsefény,
felizzó gally csonkja,
hamuvá lett remény…
Enyésző kis növény,
fenn a rideg szirten,
legészakibb fokán
kapaszkodik híven…
Hervatag szerelem,
mint dércsípte virág,
őszutó ölében
szirmot hullatni vágy.
Fehér hó lepi el
hideg tél derekán,
pihegve lélegzik
vágyalmai nyomán.
Elhervadt szerelem,
utolsó reménnyel
találkozó óhaj
a tavaszi széllel.
Utolsó sóhajnál
harmatos tavasz kél,
egy lebbenő szellő
napsugárról mesél…
Ébred a szerelem,
szárba szökken talán,
túlélhet még mindent,
s forró nyárra talál…
2 hozzászólás
Még a hervatag szerelmet is szép virágokkal, szép szavakkal felturbóztad. Szerintem a hervatag szerelem nem is szerelem. A szerelemnek égni és lángolni kell!
De megtaláltad rá a mentséget, mert "túlélhet még mindent, s forró nyárra talál…"
Legyen úgy.
Szeretettel: Kata
A szerelemnek égnie kell, de nem szalmalángként, bizony sok szép dalban megénekelnek hasonlókat. Kifogyhatatlan téma. Ha hervatag, még kivirulhat, ha parázsló, még lángra lobbanhat… Én is szeretem az ilyen verseket, mert vallom, hogy nincs igazi költészet szerelmi líra nélkül…
Örülök, hogy olvastál és értékeled a szerelmes verseket, kedves Kata!
Szeretettel: alberth