Szusi legutolsó Haikuja, a "szerelem" elolvasásának a további gongása nállam…
ágyam párnái
izmos férfi karjaid
élő álomkép
***
mint puha vánkos
szivárvány szineiben
álmodom álmom
***
karodon érzem
szived vad lüktetését
rezeg a testem
***
arcod vonala
szivárvány színéban
csaló álomkép
***
öröm könnyeim
az égen csillognak, mint
halvány szivávány
***
álom tengerén
egy izmos kar megölel
és te újra élsz
***
fény a sötétban
szerelmed égő tüze
érte imádkozz
4 hozzászólás
Tóni azt tudtam, hogy a szerelem lehet halálos, de, hogy ragályos……? Szépen megvariáltad, a karokat, a párnát, a halványuló szivárványt…….és az utolsó versszak az nagyon szép.
Kedves Szusi!
Ezeknek a Haikuknak az értelmi szerzője te vagy, én csak az egyszerű fizikai munkás voltam, aki az ötletet véghezvitte. A te Haikud nélkűl, itt most egy Haikut sem tudna senki olvasni. Hogy is írta le Móra Ferenc:
"Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül."
…én is a te Haikudra, a megszokás szerint, csak egy kis Haikuval akartam válaszolni, de fennragadtam a nyeregben, mig végül nem tudtam melyiket is küldjem el válasznak, így születtek ezek a Haikuk a leszédülésem előtt.
Köszönöm írásodat, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Imádni való!!!!! Elvarázsolt!!!!! Csodásan írtad meg!!!!!! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Köszönöm, Kedves Nairi.
Sokat segitettél.
üdv Tóni