Hét Haiku, de egy vers is…35

Kedves Lyza!
Igen, néha érdekes modon tudják velem tudatni, hogy nem idevaló vagyok. Ezt a Haikut például tegnap este tíz óra után tettem fel, ma délelőtt, a mai tátummal öt vers is felkerült, mig az enyém a tegnapi dátummal, csak ma délután, négy óra után jelent meg, a tegnapi dátummal. Igaz, egy az szenior tag, az ővé direkt fenn van, de a másik négy normális halandó, mint én is. Annak ellenére köszönöm, hogy már írtál is, de az igéretemet nem feledtem el,
Köszönöm, és
üdv Tóni

Kedves Irén!
Ez az előbbi válaszom ismét egy olyan helyzet volt, mint amikor egy pohár tele van, és kicsordul, Az okos ember iszik belőle először egy kortyot, mielött tovább töltené, a buta, mint én is, utánna csak próbálja mindig a megtett kárt helyrehozni. Ez a jelenség az egész eddigi életemben a hű kisérőm volt, hogy a szám gyorsabban jár, mint ahogy az eszem gondolkodik, és azt hiszem nem is lesz hajlandó elöttem a fűben harapni.
Pláne egy olyan lelki állapotban mint amikor ezeket a Haikukar írtam, elfog egy olyan érzés, amikor, minden mindegy.
Mégis nagyon szépen köszönöm, hogy tetszik amit írok, és
üdv Tóni

Keedves Pipacs!
Én mindennap, egy vagy másfél órát megyk kinn a természetben, néha az erdő mellet, néha a szántóföldek között, és hihetettlen, hogy egyik naprol a másikra mennyi minden tud megváltozni a természetben, ha nyitott szemmel megyünk. Igen, egy ilyen úton sok gondolat megfordul az ember fejében, nem kell figyeni semmire, sem az érzéseidre, sem a kinézésedre, te az lehetsz aminek születtél, egy élő lény itt a foldön, az egyedüli amire figyelek, hogy a sok kis bogár, hangya közül, amelyek elöttem szaladgálnak az úton, egyet se tapossak agyon.
…és végül is úgy érzed eggyé tudsz válni vele…te is ide tartozol, ha nem is ott élsz, ahol a világra jöttél…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni