fúj az őszi szél
esső veri arcodat
üres az utca
***
egy-két hópehely
esőhöz keveredve
hullik a földre
***
néma emberek
szótlanul gyors léptekkel
sietnek haza
***
az eresz alatt
plasztikba beburkolva
egy ember ül
***
nem nyujtja kezét
nem kér már alamizsnát
a semmibe néz
***
távol van tőlünk
nincs visszavezető út
csak a sötétség
***
az ő reménye
megváltó halált hozó
fagyos éjszaka
Hét Haiku, de egy vers is…4
By Tóni
6 hozzászólás
Tóni, az utolsó versszakért jár az 5 pont. Miközben hátborzongató, nagyon szép.
Kedves Szusi!
Irtam egy sorozatot a hajléktalanokrol, tizenkét verset, utószóval, és mivel minden komolyabb témát amit versben megírok, megpróbálom Haikuban is. Ez a Haiku is az egyik, amit akkor írtam amikor a sorozatot befejeztem. Én nem képzeletböl szoktam írni, hanem az egyszerű ember mindennapi kicsinységeiröl, és ezért is a verseim nem gyönyörüek, hanem úgy, mint ahogy az élet megírta, és sürün az sem éppen gyönyörű. Az utosó Haiku, az sem a képzelet szövevénye, hanam a hajléktalanokkal folytatott beszélgetéseim alkalmával, a többször is elhangzott kivánság, vagy remény kifejezése volt.
Köszönöm, hogy olvastál, és megértetted, a sajnos szomorú, kétségbeejtő szavak értelmét.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Gratulálok szomorú haikudhoz!
Üdv, Judit
Szépek a haikuid!
Szeretettel: Eszti
Kedves Judit!
A sorozat amelyet őroluk írtam valóban szomorú. Mint befejezés írtam hozzá, mint majdnem mindem versemhez, egy Haiku formában írt verset is.
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál is,
üdv Tóni
Kedves Rozália!
Mint egy Haiku írótol, persze ez a megjegyzés nagyon is jól esik.
köszönöm,
üdv Tóni