kőkemény kavics
sziklából letört darab
víztől formálva
***
kő keménységét
patak vize megtörte
kitartásával
***
a víz sodrása
a kő élét lemosta
szép formája lett
***
sarkok eltűntek
a kezedbe veheted
már nem sérti meg
***
kemény szívet is
egy igazi szerelem
érzővé teszi
***
nő mint a patak
az éles markáns férfit
lágyra csiszolja
***
egy nő szerelme
patak kitartásával
hatalmas művész
Hét Haiku, de egy vers is…53
By Tóni
8 hozzászólás
Tóni, nagyon szépen vezetted le ezt a "csiszolódás" dolgot.
Kedves Szusi!
Már több versemben is foglalkoztam a kő és a viz találkozásával, mint: A kő, az a te mindened, cimű versemben is:
A kőkemény sziklába,
a kis patak a medrét
kimosta magának.
A kitartása győzőtt
nem a kemény szikla:
A kitartás utat furt
a kőkemény szikla falába.
Ott is, mint itt is a kitartást akartam szimbolizálni. a kő keménysége, és a puha viz kitartása között.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A kő és a víz társasélete. Milyen erős a víz, s pedig a kavics kemény, mégis megadja magát, s idővel a legrücskösebb kőből is csillogó, formás kavics lesz. Tetszik, hogy a nő szerelméhez hasonlítod a végén, hiszen a szerelem formálni képes, mint nő a férfit… hiszen egy férfi észrevétlenül " formálódik" ha igazán szereretik. Persze ez viszont is igaz. :)))
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Tudod nállam úgy van, megfogok egy témát, és elindulok vele. Tegnap is az első kaviccsal egy teljessen másik útra tévedtem, mint amerre akartam menni, de tovább mentem mert érdekelt, hova jutok vele. A verseimnél mindig az utolsó sor szabja meg az írányt. Most az éjjel megtaláltam ismét azt a kavicsot amelyröl írni akartam, megírtam, és ma fel is tettem. Igen az életben is a férfiakat a nők átformálják. És azok a buta férfiak megengedik, és akkor a feleségük, húsz-harminc év után, még a fejéhez is vágja: Te ma már nem az vagy akihez én férjhez mentem. Igen, de ki formálta át?
Nekem is a feleségem mindig mondja: Már majd ötven éve modom, ne szürcsöld a levest, és még ma is teszed! Igen mert azt akarom, hogy úgy szeress mint amikor összekerültünk. Amikor az esküvönkön, egy tányérbol ettük a levest, akkor még édesnek is nevezted a szürcsölésemet.
Üdv Tóni
Aranyos kavics! 🙂
Remek alkotás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Tóni!
Valóban nagyon élethűen vezetted le a két ellentét, a kő keménységét a lágyan folyó vízfolyással. Hiába, nagyon szép gondolatokkal tudod a haiku-csokraidat megformálni, amelyeknek nem csak igen értékes mondanivalójuk van, de sok helyen rímelnek is a sorvégek.
Ehhez is csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Micsoda öröm téged ismét nállam látni. Sajnos már régen tudtam örülni neked, mert a kezdetben való segítségedet sohasem tudom elfeledni. De mint a normális életben is van, a kapcsolatok láncszemeinek különböző a nagysága, így láncszemek találkozása is ritkább. Az én témaköröm nem változott, az még mindig az egyszerű ember, és amindennapi harca az élettel. Minden Haikumnál egy téma dominál, de megpróbálom hogy a Haikuknak egyenként is legyen valami mondanivalójuk.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Nairi!
Ez volt az egyik kavics, de találtam még egyet. Mig ebben a Haikuban, a természet két különböző alanyát, definirozom egymással szemben, addig a másodikban egyetlenegy kavicsnak a sorsát dolgozom fel. Azonban mindkettőnél a kavicsok csak mint szimbolum van használva, maga a tartalom a mindennapi élet műve.
Köszönöm, hogy olvastál,és
üdv Tóni