egy pillanatra
vissza estem a múltba
ma haza vágytam
***
egy török boltban
ott egymásmellet lógott
két füzér hagyma
***
egyik vörös volt
másik gerezdes fehér
honvágy elfogott
***
a vörös hagyma
fehér szalonna mellé
zöld paprikával
***
disznómáj sütve
a reszelt fokhagymával
magyar disznótor
***
önkéntes zárka
mindkettő választása
fehér nép mellőz
***
idegen földön
a természet illata
nem természetes
Hét Haiku, de egy vers is…57
By Tóni
8 hozzászólás
Hiába kedves Tóni, a gyökerek megmaradnak. Igazi magyar étkek, és magyar virágok illata.
Hát igen, a fokhagyma… :))) de nagyon egészséges! 🙂
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Látod már milyen asszociókra képes egy magyar ember? Egy török üzlet kirakatában is Magyarország jut az eszébe, és még a honvágy is halkan bekopogtat. Egy ilyen emberre már joggal rá lehet mondani, hogy nem normális, és ma már a volt menyemet is megértem, amikor azt mondta rólam.
Igen, ami a fokhagymát jelenti, egy kilencven éves embert is megkédezték:
– A bácsika mire gondol, minek köszönheti hogy ennyi ídőt megélt?
– A fokhagymának…
– Bácsika szerint a fokhagyma olyan egészséges?
– Azt nem tudom, de az "illata" véget egy nő sem jött soha a közelembe, és így soham kellett
magamat felidegesiteni…
…tehát ez csak egy vicc, a való életben mit ér a hosszú élet egy nő nélkül…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A honvágy nem mindig veszi figyelembe az elvárásainkat…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
A rossz benne, hogy néha olyankor is megjelenik, amikor egyáltalán nem is gondolsz haza. Itt is csak elmentünk a török üzletbe görögdinnyér venni, már az ibszurd, de még hozzá az:
Elmegy az ember Svájcban, egy törok üzletben görögdinnyét venni, és Magyarorszgi honvágy fogja el.
Hol van itt a logika? De eddig még a honvágyam egyszer sem vol logikus. Már az sem, hogy Magyarországra van honvágyam, hiszen egy napot sem éltem ott, csak mindig mint átutazó voltam.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Nagyon jó ét/vágy-gerjesztő pillanatok.
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Jót is ettem belőle, mert nem csak görögdinnyét vettünk, hanem Júgó csevapot is, és az csak vagdalt vöröshagymával ízlik igazán. Igaz aznap házi zárkám volt, mert itt nem tudják az emberek megérteni, hogy tud egy ember nyers vöröshagymát enni. Egyszer egy tekeestén azt találtam mondani, én néha úgy eszem mint az almát, akkor az egyik azt mondta, hogy ha megteszem most, akkor ő fizet egy rundát. Hát egyél nem, de két rundáért megeszek egyet. Megrendelte a pincérnél a vöröshagymár megpucolva, de nem feldarabolva, és az első rundát. Nyolcan voltunk. Lehoza a pincér és kérdezte kinek adja a számlát, azt mondta a térsam, csak az asztak közepére, még nem tudjuk ki fizeti. Mondtam adja csak neki, biztossan ő fogja fizetni. Úgy is lett, a hagymát megettem, a két rundát pedig ő kifizette. Azóta mindig meséli, biztossan ő fizetett eddig legtöbbet egy vöröshagymáért. A vicc majdnem 100 frankjába került.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az ittenieknek is összefut a nyál a szájában, nagyon élethűen írtad meg! Gratulálok!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Tulajdonképpen ezek már nem is Haikuk, csak egy Haiku formában megírt vers, vagy mint már többször olvatam is, nyugati Haikuk, Nekem azonban annyira tetszik a forma, és a kihívás, hogy a mondanivalódat, 17 szótagba beleszoritsd. Számomra talán ez a legnagyobb kihívás ennél a formánál.
Igen, csak itt ez nem normális, éppen az előbb írtam le Mesakonak, miért.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni