Hét karcolás

1.

Utána futsz,
Ott ér az arculcsapás,
Arcodon ezer karcolás,
S nyilakkal teli hát.

Keresed,
Ott ér a fagyott jégcsap,
Szíveden ezer hézag,
S megremegő ajak.

Te tudod,
Ott ér a vállvonás,
Arcodon ezer hideg mosoly,
S nyilakkal teli hát.

Ne tedd,
Ott ér a csalódás,
Szíveden ezer sírás,
S megremegő ajak.

2.

Hideg még a víz,
Hetykén hazudó,
Hirtelen hemperegj bele,
Henyélj heteket,
Hidd, hullámba-tűnt
Holt életed.

3.

Azt hittem nincs halál,
Csak múló ámítás,
De ott van
Minden elfulladó mozdulatban,
S míg ezerszer meghalunk
Százszor születünk csak újra.

4.

Belefulladtam egy hangba,
Egy képbe, egy arcba,
Ezt látom minden egy arcban
Egy Nőt és egy Férfit,
De nem én vagyok a Nő,
Sem a Férfi,
Halott vagyok csak,
Ki utánuk nyúlik,
S felébred a hangra:
„Felejts minket,
Elmúlik.”

5.

S egyszer egy éjjelen
Felriadok izzadva,
Szívem kiszakad,
Szerettem,
De csak én szerettem.

6.

Szende szőke szépség,
Szüntelen szelídség,
Szélfútta szempilla
Szívemet teleszúrta.

7.

Végszóhoz értem,
El kell felednem
Mindent, ami betű,
Mindent, ami elsöpör,
Mindent, ami betűr
Egy dobozba,
Hogy ki ne jussak,
Mindent, ami futás,
Értelmetlen rohanás,
Valahová,
Ahova nem juthatok el,
Csak hiszem, remélem,
Akarom, kívánom,
Szeretném, kérném, könyörögném,
Imádnám, ölelném,
De ez csak nekem fáj,
Valaki erre vállat ránt.

S itt vagyok
Egyedül,
Értetlenül,
Barlangban,
Magamban,
Harcban
A múltammal,
Hogy eladnám a szeretetem,
De nem veszi meg senki sem.