Hétköznapi reggel (Január végi mozaikok)

Mottó: Várnap van, csak én kelek korán,
Mert vár egy vers a rímek asztalán.

Hová rejtőztél fekete madár?
Tenyeremből is ehetnél ma már.
Éneket télen rég nem gyakorolsz,
Nem látlak, fenyőághoz sose szólsz.

Tegnap még szinte eltört a lapát,
Mikor hűs kezek hóba mártották.
Itt-ott az árok sarka őrzi még
Az évszak fagyos fehér rendjelét.

Hírek között volt már ónos eső,
S mint kerti retek, jégcsapos tető.
Most újabb szél harapja homlokunk’,
Arcunkra sálból még többet rakunk.

Vörösen kél kohójában a nap,
Energiát messziről mégsem ad.
Sárgára vált, ha végre ébredez…
Lustán vakkant óljában házi nesz.

Redőnyléc kúszik némán felfelé,
Csak tompa zaj e lassú reggelé.
Aztán mint kerék felgyorsul a lét,
Elküldi szokott hangüzenetét.

Még hozzám bújsz, az est-emlék kísér,
Pedig az én álmom is véget ér.
Szomszéd szobában éles gyermekhang
A nyüzsgésünknek új értelmet ad.

Garázsban bőg a megpihent motor,
Utcára ér, tudja a dolgát jól.
Parancsra vár volán s a gázpedál.
A tanknak szintje már fogyóra áll.

Idebenn csészék langyos-üresek.
Aki marad, kortyolhat eleget.
De miért sürgessen kávé házőrzőt,
Ki hajnalban számítógéphez nőtt?

Meleget tartanak vastag falak…
Valaki víg zenével vigasztalt.
Billentyűn indul újabb üzenet:
Virágot küldök, barátom, neked.

Mégiscsak szeretem e zord telet.