Az elmúlt fiatalságát siratta,
s sanyarú létét, mit a sors rászabott.
Emlékei a kopott könyvben már rég
megsárgultak, s a rózsa elhervadott.
Vállait mindig súlyos teher nyomta,
már rég nem dalolt sütés, főzés közben.
Komótosan gyúrta a házi tésztát
barázdás ujjaival már görcsösen.
Ősz hajszálaira a Nap rátűzött.
Születésnapomra épp nekem sütött
benne volt a jóságos szíve, lelke.
Békésen, tiszta tekintettel gyúrta.
Meghatottan néztem ahogy nyújtotta,
ez lett a legeslegfinomabb pite.