a nap az égen botladozva jár
sugárkarokkal nyújtózva felém
– nyomában sistereg az ég –
Még forrón ölel, simogat a lég,
s én nem mondom soha hogy elég,
csak néha érzem – itt belül úgy fáj
szívem – mert haldoklik a nyár…
Jöjj Kedves, nézzük együtt álmokat,
az éjben finom léptekkel meglátogat
a táncoslábú édes szavú szerelem,
– mielőtt jön a tél, jöjj, hevülj velem!
6 hozzászólás
Régen olvastalak, szép Éva mint mindig. Örömmel jártam itt:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Igen rég voltam itt 🙂
Köszönlek!
Kedves Éva!
Már jó ideje nem olvashattuk a szép verseidet. Örülök, hogy ez vidámabb, mint a korábbiak. Szép költői kifejezésekkel, csengő rímekkel jó volt benne gyönyörködni.
Örömmel üdvözöllek ismét – itt!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mostanában valóban kevesebbet vagyok jelen 🙂
Ígérem, azért nem tűnök el teljesen 🙂
Örülök, ha tetszett az írásom – köszönlek!
Már én is hiányoltalak!
Ez a felszólításod is eléri a szokásos, magas színvonalat!:)
Bár most éppen, tombol a nyár,
Nyomámában valóban az ősz jár…
Szia Dóra!
Igen – benne is van a szövegben: 'Még forrón ölel, simogat a lég,'
Kedves vagy, hogy hiányoltál – most itt vagyok 😀
Szeretettel: Éva