Kicsiny kunyhóm
málló falán a zord alkony
szétporladt, éji gondolat röppent széllel,
léket hasított képzelettel, futott az árnyék,
Ó szemnek bús e tájék…
de pillanat alatt a pirkadaton megfordult a pára,
megannyi sugarába kibukott a nap,
aranyló köntösében ölelt, gyógyított,
karjaival szorított
magához, a szikrázó sugárhoz,
s éppen a kerti kút kávájára
röppent amott egy madárka,
s várta mozdulatlan mikor jön el a találka,
az édes, a tengernyi érzet,
mit a szerelem tüze lobbant hevülten lángra
csak várta…csak várta,
piciny tollát kecsesen meg – megrázta…
s a forróság esti homályába a …Hiába!…
beleordított a fekete éjszakába…
15 hozzászólás
Nagyos szép vers, az utolsó sora különösen a szívemig hatolt.
Szeretettel: Rozália
Igényesen, szépen megszerkesztett képek, mély érzések, mint minden versedben. Írj sokat, hadd olvassunk minél többet tőled.
Szia: én
Szép képeket használsz 🙂
Bizony van, hogy hiába!
De nem szabad, hogy elbizonytalanítson!
Gyönyörű színekbe és képekbe bújtatott vers!
Gratula!
Köszönöm, hogy itt jártatok Rozália, Bödön, Boer, Félix – örülök mindig Nektek:)
Klassz képek!Grt.Z
Köszi Zarz:)
Szia!
Érdekes… a vers eleje alapján nem kéne azt hinnem, hogy szomorú lesz a vége, és mégis mindvégig éreztem benne a bánatot…aztán a vége igazolta ezt az érzést.
Szép, szomorú vers…gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm Kedves Gyömbér!:)
Ez nagyon érdekes vers. A formája sem mindennapi, nekem tetszik! És valóban, a képeid zseniálisak! Grat!
Köszönöm Lily:)
Ajaj… az a madárka
Kívánom, ne várjon …Hiába!…,
Ott a kút káváján párjára!:)
Versedhez gratula!
Köszönöm Dóra, nagyon kedves vagy:)
Először olvasva azt kérdeztem: mitől más ez a versed?
De rájöttem, hogy nem más, ugyanúgy tetszik, mit mindegyik első olvasatra már…
Vagy talán mégis más?….:)
gratulálok!
élmény olvasni.
Üdv.: András
András nagyon jól érzed, kicsit másabb, mint az eddigiek, én is érzem…éppen ezen töprengtem, mintha valami fogta volna a kezem, mikor lefirkantottam…érdekes ez!
S Te észrevetted:)
Nagyon köszönöm, s megtisztelő, hogy olvasol:)