Vizes az ágyam
Mint egy ázott falevél
Te vagy az, ki ilyenkor
Hozzámér
Tollam alatt
Mint gyufafej a betonon
Úgy serceg a papír
Testem ilyenkor
Karjaidban nyugszik
Mint áldozat a kötélen
Lógok úgy rajtad
Én is
Hiába élt életem,
S ezernyi reményem
Szépen
Lassan
Szertefoszlik
11 hozzászólás
Dehogyis foszlik a szálak nem szakadnak oly könnyen, remények mindig szárnyra kapnak, csak néha pihennek, versed szép, de légy bizakodóbb, s élni sosem hiábavaló, mert van még sok dolgod…ezernyi…úgyhogy semmi borúlátás!:)
Grat, de kérekszépen vidámabb szépségeket is!:)
Semmi sincs hiába és semmi sem foszlik csak úgy szét. Szép vers.
Kedves Zsolt! Egyet értek az előttem szólókkal. Az élet nagyon szép, csak így kell hozzáállni, mindennek oka van, hogy éppen úgy történik… Hidd el, semmi sem reménytelen. Nagyon tetszett a versed, érződik benne a zaklatottság, reménytelenség és lemondás. Gratulálok! Andika
Köszönöm szépen a hsz-eket, de értsétek meg:nem tudok, s nem os akarok vidám verseket írni.Az nem én lennék…úgy érzem.
Majd, ha idő eljön, s a memoáromat írom, helye lesz egy-két boldogabb versnek is.
Köszönöm!
Andika, Boer, sleepwell, már leírták,
Semmi sem reménytelen, miért-e lemondás?
Látom régebbi versed, remélem azóta történt pozitív változás…:)
Kedves Dóra!
Félszeg mosollyal arcomon szomorkásan üzenem:
Nyugaton a helyzet változatlan…Köszönöm, hogy itt jártál!
Üdv,Zsolt
Kedves Zsolt!
A legremekebb versek mindig vagy nagyon feldobott lelki állapotban születnek, vagy nagyon levert hangulatban. Azért kívánom, hogy megismerhesd az első változatot:) Mindenképpen folytasd, jól írsz!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm a bíztatást!Nem áll szándékomban az írást abbahagyni,sőt!
Üdv,
Zsolt
Tényleg elmodtak mindent…
Hatással van rám a versed.
Kedves András!
örülök,ha így van!
Üdv,
Zsolt
Nagyon szép , megkapó!
Örülök, hogy olvastalak.