Két napja már, hogy hiába kattintok rád.
Utoljára hétfőn láttalak.
Akkor is csak futólag..
Próbáltam más módszerrel,
de úgysem jöttél be.
Elvonási tüneteim jelentkeztek,
már lassan a pasziánsz a kedvenc!
Nem feledlek és nem adom fel..
Telefonálok, megkereslek,
úgysem engedem, hogy elfeledjelek.
A kezdetet, amikor indulunk,
amikor szélesebesen
az egekbe repülünk.
Elérem veled ami a célom,
amire kíváncsi vagyok mind mind eléd tárom.
Összekötsz te más emberekkel,
szinte kis klubot tartasz össze.
Különösen szeretem mikor gyorsan végzed a dolgod,
amikor a gyerekeimnek mesét is hozol.
Férjem is tud már rólad-
morgott is sokat húha!
Hiányzol már neki, szeretne már kezeibe venni.
De legalább rád kattintani.
Türelmes ember, de ha megint összefut veled,
vigyázz, mert pótolja mit már
eltervezett veled-
és csak annyit hallok majd, hogy katt…
Nem bírom tovább nélküled.
Felhívom az ügyfelest.
Kereslek, de azt mondta,
16000 forint
ellenében jössz vissza.
Nem bánom.
Megérsz nekem ennyit.
befizetem az elmaradt csekket, hogy
visszakapcsoljanak Nekem
kedves internetem.
2 hozzászólás
Sajnos ismerős érzéseket elevenítettek fel bennem soraid. Régóta tudjuk, az élet nem habostorta. De mégis hiányzik, amikor nincs. Akkor igazán.
De most tartsd és élvezd, amíg csak lehet!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Bizony nem habostorta.. de megoldjuk, hogy ha nem is habos de legalább torta legyen!!! 🙂 🙂