már a szikrája sincs
pedig napra nap várom
megkopott régi kincs
múltamba dermedt álom
se test, se a lélek
nem indul el már felém
kiürült, torz fészek
vagyok létem közepén
lehetnék csinos képlet
szabályos, mint a számok
de úgy hozta a végzet
hogy csak hiányjel vagyok
lehetnék kicsi dal
vagy szerelmes költemény
de a dallam elhal
hátad sivár szigetén
2007. február 17.
4 hozzászólás
Ez is szép, és sajnos ismerős érzés!
Sajnálom, hogy ismered… Akkor te is tudod, túl lehet élni. Köszönöm 🙂
…Nálad sosem csalódik az ember leánya, Neti…
Köszönöm, kedves Nerina.