Hiányzol
Üres az ágy nincsen senki,
Nagyon hiányzol kedvesem,
Nehéz hiányod elviselni,
Hisz távol vagy, most tőlem!
Könnyebb a hiányt elviselni,
Bár, itt is rólad mesél minden,
Az ágy, az ablak, s a kisszoba,
Boldogságunk már ő is látta!
Az előbb hallottam a hangod,
S ez kissé megnyugtatott,
Mikor lesz már holnap,
S testem újra foghatod!
Lassan jön a kicsi cserfes,
Ki minden percem leköti,
Be nem áll a pici szája,
S játszani kell estelig!
Már csak egyet kell aludni,
Repülök a busszal vissza,
És te ott vársz a célnál,
Türelmetlen, kedvesem!
Holnap este együtt leszünk.
Saját ágyunkban szerelmem,
De ma még féluton vagyok,
Tőled drága szerelmem!
Nem változott, itt meg semmi,
Minden úgy van, mint hajdanán,
Csak te nem vagy, itt velem,
Hiányodról mesél minden tárgy nekem!
Siófok 2007 03 20
2 hozzászólás
Ismerős hangulatot festettél le a művedben, nagyon átéreztem.
Egyszerűen, mégis hatásosan, szépen fogalmaztad meg a lényeget.
Ennél nem kell több.
Üdv.:Tamás
Tamás!
Köszönöm, hogy olvastál. Jól estek elismerő szavaid.
Üdv: Gabi