Minden nap arra gondolok,
Bárcsak itt lennél velem.
Ha nem ez lett volna a sorsod,
Vidáman énekelhetnél nekem.
Elragadott a csúf halál,
Nincsen más csak gyötrelem,
Itt maradt a rút világ,
s mi is itt vagyunk nélküled.
A helyeket látom, hol lehetnél.
De csak álom marad, fájó édes álom.
Tudom hogy küzdenem kell az életért
Mert te ott vagy fent, és látod.
17 hozzászólás
Szép, fájdalmas vers, áthatja a szerettedért érzett hiány, ugyanakkor a túlélés vágya is.
Köszönöm a véleményed. Nem volt könnyű megírni. De valahogy ki kellett adnom magamból amit érzek. És így talán könnyebb volt.
jajj nagyon szomorú:( de nagyon szép lett az utolsó versszak a legjobb!!
Köszönöm. Örülök hogy tetszik. Sajnos ami ihlette még szomorúbb, s talán még így egy év távlatából se dolgoztam még fel rendesen. Ezért írok még mindig.
szia, a vers nagyon szomoró, de nagyon szépen leirtad.
szia, látom, te is olyan "boldog" vagy mint én… bár örülök, hogy rokon lélekre találtam, nem örülök, hogy ilyeneket írunk… vértnek születtünk, de legalább teremtünk értéket… rá tudok hangolódni az írásaidra, maximálisan
Nagyon szomorú olyan valakitől megválni, aki közel állt hozzánk. Szép versben búcsúzol tőle.
Az elszakadás fájó, de az idő gyógyítja a sebet. Későbbi időben, vagy talán mindig fogunk rájuk gondolni, de az má nem lesz olyan fájó, mint elváláskor.
Üdvözöllek: Kata
Ez így van. Szomorú, és pokoli kemény. Az idő, lassan, de enyhíti a fájdalmat. És úgy gondolom, hogy amíg gondolunk rá, és a szép emlékekre emlékezünk, addig él, és élni is fog a szívünkben. Köszönöm a véleményt!
Szia Angel!
Helyes! Az utolsó két sor nagyon lényeges! Nehéz az élet, de szép!
Én már csak tudom! Nézz körül! Annyi szép dolog integet, kínálja magát. Legyen az élőlény, vagy tárgy. Csodálkozz rá, örülj az életnek!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin 🙂 Köszönöm. Igen, mára már én is megtanultam, hogy bár az élet sokszor kegyetlen, tele van szép és jó dolgokkal, amiért érdemes, és kell is küzdeni. Igyekszem meglátni az élet napos oldalát is, és megragadni minden kínálkozó lehetőséget, hogy minden percét élvezni tudjam. 🙂
Szeretettel ölellek!
Helyes!!!!!
Szeretettel: Kankalin
Szép vers. Fájdalmas és szép. Egy dal jutott eszembe róla…Idéznék belőle, ha nem gond: "Az égre fel-fel tekintek, keresem igazi otthonod, ahol az angyalok laknak, az arany utcákat koptatod."
Üdvözlettel: Ralf
Kedves Ralf!
Köszönöm! A véleményed is, és azt is hogy itt jártál. :o)
Ez egy nagyon jó idézet abból a dalból, és a folytatása is remek.
"Mivel az idő nem pereg, emléked örökké bennem él, elfagyott bennem minden szó, de többet mit is mondhatnék.Nagy lett a csend itt nélküled, önző vagyok most is jól tudom, de én már mindent megtennék, de erre nincs több alkalom." /Jó Utat, Barátom /
De jó:) Ismered?:) Ennek örülök. Szegény Daczi Zsolti:(
Igen, ismerem. 🙂 Szerintem az Omen együttesnek egyik feledhetetlen dala. A világ egy nagyon jó gitárost veszített vele. Már három hosszú éve..
Igen, sajnos. Viszont az Omennek minden dala felejthetetlen.:)
Szívbe markoló vers. Tetszett 🙂
Oliver