Mosolyod kedves volt,
A hangod bársonyos,
Ölelésed édes,
Hiányuk folytonos.
Még látlak most is
-hajad, arcod, szemed,
mozdulatod ívét-
Ha lehunyom szemem.
Hallom még a hangod,
Szívemben zeng szavad,
A lelkem még keres,
A tudatom tagad.
Lesem még az ajtót,
Min gyakran léptél be,
Várom, hogy megszólalj,
Gyötörnek kétségek.
Kereslek utamon,
Hívlak, s te nem felelsz,
Hitetlen agyamhoz,
Az álom hoz közel.
Könnyes az ébredés,
A valóság álom,
Minden pillanatban,
Ébredésed várom!
10 hozzászólás
A lélek és a tudat harca vonul át verseden, s látom, ahogy várod "őt", hogy nyissa lelke ajtaját feléd. Nagyon tetszik a versed.
Üdvözlettel: Dorys
Aki igazán szeretett, ismeri ezt az érzést, ami nagyon sokáig bizonyos szempontból rosszabb mint a halál.
Nagyon szépen írtál, gratulálok. dinipapa
Szia!
Szörnyű, ha nem lehet velünk az, akit szeretünk. Hiánya hosszú ideig elkísér. És ahogy írod:
"könnyes az ébredés"
Szeretettel: Rozália
Kedves Scherika! Csodálatos verset írtál a hiányról! Gondolom, mindenki ismeri az érzést, így azonosul verseddel az olvasása közben! Jó volt olvasni! Szeretettel: Andika
Kedves Scherika!
Szép is szomorú is.
Ha valaki nagyon hiányzik, akkor szinte fáj ha nincs velünk.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat.
Kedves Erika! Olyan szép dallama van ennek a versnek,hogy
nem is tudom szabad e ezek után szomorkodni.
Üdv:hova
Kedves Erika! Olyan szép dallama van ennek a versnek,hogy
nem is tudom szabad e ezek után szomorkodni.
Üdv:hova
Kedves Erika! Olyan szép dallama van ennek a versnek,hogy
nem is tudom szabad e ezek után szomorkodni.
Üdv:hova
Kedves Erika! Olyan szép dallama van ennek a versnek,hogy
nem is tudom szabad e ezek után szomorkodni.
Üdv:hova