Nem értem, hogy mért kell mindig
egyedül maradnom ha fáj
akárhol jobb lehet mint itt
hol rád szólnak, ha kiabálsz!
tombolnék, mert mást nem tudok
a harangot elnémították
és újra csak magam vagyok
mert itt hagyott EZ a Világ
tüntetésként még elszívok
vagy három szál cigarettát
a hamuval én is izzok
torkomnak pár korty bor se árt
fel-fel lobog egy-két szikra
a szívem közepén, még ég
valami újra csiholja
a füsttel száll az ég felé
ülhtek szobámba zárva
hallgathatok systemet is
de csak a holnapra várva
borulok a földre ma is
mert mindig csak a vágy marad
hiába lüktet, kalapál
nem mozoghatnak a falak
hiányod megőrít és fáj!
5 hozzászólás
Talán így jobb is ,hogy kicsit másképpen hiányzik, mert így jobban érzem, hogy neked valóban fáj.
Nekem ez a változat jobban tetszik, mint a másik. Ez intenzívebben fáj és annyira nem (most hogy mondjam) nyálas (?). Szárazabb, nem oldottad fel a fájdalmat, hanem a pofánkba vágtad. Nem tudom, h egy helyen mennyire őszinte a vers…dohányzol? + a bor…nekem olyan “leiszom magam”, füstös hangulat ugrott be egy sötét szobában, ami szerintem a hozzád nem illik (bár nem ismerlek…)…és szerintem nincs szükség a reklámra sem (system).
u.i.: a másik változatban itt-ott nem jól használod a vesszőket (csak úgy zárójelben)
Alkoss továbbra is!
A vers jó. (üdv.: Á.E.)
Nagyon sokféleképpen tud hiányozni az embernek valaki, hiányozhat titokban, hiányozhat csendes fájdalommal, hiányozhat élesen és lázadozva (mint ahogy ebben a versben is). Most akkor képzeld el, hogy nekem egymás után hiányzott másként, és egymást követően született a két vers. Ennyit hozzá… 🙂
Bár fájó érzések, mégis tetszik, jó lett!:) Gratulálok!:)