Hidd el, hogy tud úgy fájni valami,
Hogy órákig tudnál ordítani.
De néma hallgatással rejted el, mi fáj,
S ez elől nem menekülhetsz sehová.
Van, hogy ez a fájdalom
Ott ül dédelgetett álmaidon,
Apró darabokra tépi őket szét,
S te csupán nézheted hogyan viszi el a szél.
Hidd el, hogy tud fájni egy jelentéktelen dal,
Melynek minden egyes hangja szívedbe mar,
A zongoraszó lágy szava fogakkal vág beléd,
Szíved szerint kiáltanád, hogy ELÉG!
De nem, mégsem ezt teszed…
Minden egyes percét végigszenveded.
Hisz csak ennyi maradt belőle neked,
Az édes kín, mit egy dal rejteget.
10 hozzászólás
Kedves Lolita!
Fájdalmas-szomorú versed hűen tükrözi egy csalódott lélek szenvedéseit. Jó írás:)
Üdv: Borostyán
Lolita ebben a versben leírtad az én érzéseimet.
Nagyon szép vers, gratulálok…
Gy.
Kedves Lolita!
Igen, egy dalban sokszor minden benne van. Ahogy ebben a versben is a te szomorúságod. nekem is van egy olyan dal, amit ha hallok a könnyem akaratlanul potyogni kezd. Tetszett a versed!
Üdv Panka!
Köszönöm, hogy elolvastátok! Nem is hiszitek milyen nagy dícséret egy 16 éves lánynak amit írtatok! 😀
Nagyon tetszik, szép!!!
Köszi szépen!
Kedves Lolita!
Hát, nem is tudom, mit mondjak 🙂 Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Egyszerűen fantasztikus a versed, nagyon megfogott. Na és a költői képeid…
Gartu 😀
Üdv.:
Jessie
Köszi! Valamiért én is ezt érzem a legtökéletesebb(?) versemnek…Na meg a megihletőjét:D
Istenem ez gyönyörű!! Csak magától attól ahogy olvastam belém mart a fájdalom(ezt veheted bóknak). Bár szomorúan olvasom, hogy neked is már 16 évesen(vagy akár előbb) át kell ezt élned. Igazán megértelek, és őszintén… kívánom, hogy minél kevesebbszer kelljen ilyeneket átélned. Bár a tapasztalat azt mutatja, hogy ez még csak a kezdet :S:( De azért szorítok neked!:)
Csak soha ne add fel!! Örökké nem eshet….
Felrakhatnám a weblapomra versedet neveddel feltüntetve? Sokat jelentene nekem!