Hideg lánc

Reggel felébreszt, egy picit sanyargat,
Délben már harap, hogy falat kaparhass.
Tükörbe nézel, de nem leled fejed,
Üres légtérben szégyenkezik szemed.

Napközben kínoz: rúg, rángat és tépked,
Meghal a szíved, mert issza a véred.
Hasadon térdel, mint szigorú medve,
Véletlenül sincs viccelődni kedve.

Megrepedt kádban fémgolyók gurulnak,
Sebes folyóban megfullad a múltad.
Ordítanál még, de hangod elillant,
Megnyílt a plafon, egy véres kard villant.

Félholtan pörögsz, levágnád a láncod,
Tán volna erőd végleg falhoz vágnod.
De makacs jószág, vad, dögevő hiúz,
Még tisztán érzed, hogy darabokra zúz.

Hideg lánc rajtad, gyötört arcod vörös,
Rideg szád hallgat, dicső jövőd ködös.
Mikor támad fel félénk, kölyök szíved,
S meddig fájhat még, hogy véget ért filmed?

Nem rémálom volt: párnádra szállt piszok,
Holt lelked jelzi: sikerült a gyilok.
Bűnös utadon simogat jegesen,
Senki nem segít leláncolt kezeden.