Hidegebb tél jön,annál ami volt
Fagyosabb reggelek köszöntenek
Kopasz fák,a semmit ölelő kezek,
otthontalan fekete varjakkal ujjaikon,
szavak nélkül üvöltenek.
Emlék maradt csupán a nyár, egy ikon,
egy megfestett gyönyörű táj,
melyre fátylat dobott a tél,
és körbeölelném mégis,
ezerszer ha fáj is,
és mennék a nyár után..mennék..
bár tekintete messzire tolt..
hidegebb tél jön, annál ami volt
8 hozzászólás
értelek!
Nagyon szépen kifejezted!
Lehet a természetre,da az emberi dolgokra is ugyanúgy érteni!
Gratulálok:sailor
Szia! Köszönöm kedves szavaidat sailor, örülök hogy érted.
Szeretettel:Viki
Kedves Dreamer!
Nagyon jó vers.
Igaza van Sailornak, ha a nyárral együt más is elmúli, ha nem csak a nyár melegét érlelő szépségét vesítjük el, akkor a testel együtt fázik a lélek is.
Igazán tetszett a versed.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Szia! Tudom,hogy nem olyan nagy szám vers ne szépíts 🙂 de talán nem is muszály ,hogy az legyen,csak fejezze ki amit érzek. Igazad van, és egyetértek azzal amit írtál a lélekről.
Én is örülök neked.
Szeretettel:Viki
Kedves Dreamer!
Egyetértek az alanti h.szólásaival. Nekem is tetszett.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia. Köszönöm kedves oroszlán. Szeretettel:Viki
Kedves Viki !
Bizony télen a lélek is "fázik".
Nagyon szép lett a versed, örülök,hogy újra olvashattalak:)
Szeretettel: Zsu
Szia Zsú!
Köszönöm.