Hideget másítok

Nagyokat ásítok, s fesztelen vagyok,
hideget másítok s a jég ragyog.
Létem pedig dadog, s mint a drót,
konzervet nyitok, s eszek babot,
forró vagyok, hideget társítok.
Olajba sütöm a gondolatot, fasírtok
a fejemben, mondják, hódítani vagyok.
Hűtőbe rakom őket amikor írok.
Tartalma fogyóban, sokat fogyasztok,
hideget másítok, gondolatban drótozok.
Egy tót ropogtatása hallatszik, s kopog,
csatákat szeretnének nyerni a csillagok.
Ban, and so I remain a stranger to the unverse,
– írja még majd folytatja: Sheltered by the eternity of a verse;

Kiképezi magát, hideget másítva kocog,
hóna alatt a lándzsanagyságú toll csattog.
Csitt-csatt, v etkőzés előtt egy érem forog.
Forog a zsebében aztán kiugrik és kopog,
a kövezeten nem cincog, zsebéből kitántorog.
belatedness steals secretly into the bok?
Mindegy most zabál a csatamén, csatabolond,
kissé szilánkos egója törpés sóhajok.
Páráját okozza, pszt! Szimpla este kopog.
Egy ereklye mit útszélén talált, amott lóg.
A falon és az óraingával együtt inog,
Tik-tak – ingázik a hideget társító időburok.
Mütyürke májusi Hold amott fent kódorog,
díványra veti magát a meztelen bolond.
Tegnapi lelke a békevágyó most vacog,
Vacog, mint Picasso képén a murok.
Keze még kanál volt, de már villa – marok,
melyen egy pirosra sült fasírtdarab mosolyog.

Ekkor a falból elébe lép éhség asszonya és vihog:
– Holnapra nem maradt semmi te mocsok!!!