2025. április 22., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Hiszed-e?

    szhemiBy 24 hozzászólás1517 megtekintés

    Mond, ha fekete felhők tornyosulnak fejünk felett,
    szörnyű vihar csapkod, s mar véres sebeket.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Ha elválaszt a távolság és sóhajunk rebben csak tova,
    mint árva lélek, ki repülne, de még nem tudja hova.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Ha csillagfénye csókolta gyöngy-könnyek égetik szemed,
    mert fáj, emészt a tudat, hogy nem vagyok veled.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Mikor a szavak bántanak, hazug nyelvek csapkodnak,
    irigy, bántó mondatok támadnak az igaznak.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Ha a tavaszba tél lesz, megfagyott érzések szakadnak rád,
    fájni kezd a tegnap és a bánat lázas szívedbe rágja magát.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Mikor jönnél felém és mondanád, de minden szó, égető csalán,
    mert, megtanultál félni és félteni, bár elvesztetted a csatát.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Ha tükörbe nézel és szemed kékjében engem látsz,
    ablakodon kopogtat egy álom, mit régen vársz.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Magányosan fekszel ágyadban, s érzed testem illatát,
    apró gyertyafény rajzol a falra lelkünkért imát.
    Szerelmemet vajon hiszed-e?

    Mikor megjövök, s mint forgószél ragad el a szenvedély,
    bársony öleden a gyönyör csepegtet a szívbe reményt.
    Már tudom, hiszed szerelmemet.

    Share.

    24 hozzászólás

    2. hova on

      Szia!
      Nagyon szép verset írtál.Annyi szép gondolat ami a szerelem a szeretet féltését kérdőjelezi meg.Úgy érzem a versből ezek nem is kérdések,megvan neked erről a bizonyosság csak szeretsz játszani vele kicsit.Nagyon szép.Különösen tetszik benne ez a sor: – "Apró gyertyafény rajzol a falranlelkünkért imát".Ez úgy megfogott,hogy valószínü egy vers megírására ösztönöz.Igyekszem másként de nem tudom lehet e szebben?
      köszönöm az élményt.
      Szeretettel gratulálok:hova

    3. Névtelen on

      Kedves Szhemi!
      A mindig visszatérő, úgyan az a örökös kérdés, mint a reális életben, a versben szépen leirva, és a vers olvasásában ritmikussan cseng. Habár én a kérdéssel magával, nem vagyok megelégedve. Ha a szerelmes őlelés, és csókok kötött megkérdezzük a másikat: Szeretsz te is engem? Hát mit tudna aza szegény másik felelni mint azt, hogy: Igen. De ez nem egy kikényszeritett válasz? Nem lenne-e örömünk sokkal nagyobb, ha ő ugyanezt a szót, kérdés nélkül mondta volna. csak úgy, saját magátol? Vagy csak azért mondta az igent. mert nem akarta a szerelmes játékot megszakitani? Ezért történnik meg olyan sokszor, mikor a másik fejéhez vágjuk: Te hazudtál mikor azt mondtad, hogy szeretsz, Nem e mi voltunk akit őtet erre kényszeritettük, mert az adott helyzetben nem volt más választása. Ezekre a kérdésekre kevesen gondolnak, csak már akkor amikor késő.
      üdv Toni

    23. Delfinke on

      Kedves szhemi!
      Mind tartalmilag, mind érzelmileg nagyon megfogott ez a versed. Ehhez is csak gratulálni tudok. És nagyon jót kérdezel a versedben, valóban elhiszi-e az illető hogy egy ember még képes szeretni. Remélem te is azokhoz tartozol akik még tudnak szeretni.
      Üdv.:
      delfinke

    Leave A Reply