Nem hiszem, hogy bennem
a mindenség gyújt erőt
és nem lobogó fáklya az, mely
fénye bennem az égre nőtt
csak szánalom, melyből tekinteted
szent hatalma mint áldott ima
és vallomás a ködpapírokon
át kézen fogva vezet haza.
Nem hiszem, hogy benned
a lét összeomolva dúlt határ
és nem tornádó és nem vihar az,
mi belőled örökké kitörni vár
csak szárnyad kötözték, elbotoltál
de enged a kötél, a lét felold,
és beléd mámoros dalokat, vágyat
homlokod horizontjába olt.
2 hozzászólás
Ami érthető az érdektelen, e vers számomra érthetetlen, ezért érdekes és a különös képek és összefonódások teszik azzá.
Hm, érdekes, ezt a versemet eddig nem sokan bírták megfejteni vagy megérteni, nem mintha én igényelném, számomra ez a mű nagyon sokat jelent.