Sorstól fodros patak partján mosakszik a remény
Kegyelem mancsa törli szét könnyeit a szemén…
Palacknyi álmát a vízre bocsájtja
S áthajlik lelkén a lét szivárványa.
Kedves Éva!
Szép gondolatot foglaltál egy mondatba, rímelnek is a sorvégek. De szerintem nem elég egy versez ez a négy sor. Miért nem folytatod?
Talán el is olvassák az írást, de továbbmennek, ennyihez nemigen szereti senki a saját gondolatait hozzáfűzni.
Szeretettel: Kata
1 hozzászólás
Kedves Éva!
Szép gondolatot foglaltál egy mondatba, rímelnek is a sorvégek. De szerintem nem elég egy versez ez a négy sor. Miért nem folytatod?
Talán el is olvassák az írást, de továbbmennek, ennyihez nemigen szereti senki a saját gondolatait hozzáfűzni.
Szeretettel: Kata