Hittem az estének minden csillagát,
Napnak bársony fényét,
hajnal-harmatát…
Hittem az időnek múló perceit,
eső-fellegeknek
bársony cseppjeit…
Hittem én tavasznak rügyfakadását,
ugyanúgy az ősznek
bíbor hervadását…
Ám hitem megfakult, balgán nézek hátra,
az élet elvonul,
nincs semmi utána?…
Tán az örök élet… újjászületésben?…
Vagy csak egy az élet?
Ki mondaná ezt meg?
Hinni kéne újra, mint a megfeszített
cipelte keresztjét,
s abból merített.
Urunk azért sújt ránk,
csakis azért büntet,
hogy feltámasszon új életre bennünket?
30 hozzászólás
Kedves Ida! Nagyon mély gondolatokat feszegetsz ebben a szép versben. A költői kérdésre: "Urunk…..azért büntet, hogy új életre feltámasszon bennünket?" -van egy "költői" válasz, amit a hitoktatóm mondana, ha lenne hitoktatóm: nem büntet, jutalmaz az élettel, ami egy csodálatosan szép valami. (Vígasztalásul verset olvasok – mint a Juhász Gyula, s örülök, h erre rátaláltam) Szeretettel: én
Szia Bödön!
Jól látod, költői a kérdés, sőt több is van belőle. A nem létező hitoktatód válasza, valószínűleg ugyanaz lenne, mint a létezőké: Mennyország vagy Pokol. Tehát, jutalmaz és büntet. Nekem meggyőződésem, hogy a választ senki sem tudja, mert nem tudhatja, de a leginkább arra hajlok, hogy az élet egy körforgás, az már egy újabb kérdés, hogy milyen formában.
Viszont azt tudjuk, hogy az élet küzdelem. Hiszem, hogy mindenkinek volt, van boldog pillanata, órája, napja… viszont van szomorú is, keserű, aztán jókedv, vidámság is, de a legnagyobb részben bizony küzdelem az élet, elejétől a végéig. Hogy egy-e az élet, vagy körforgás, újjászületés (lélekvándorlás), vagy más egyéb, nem tudjuk, de ebben az esetben nem jutalom, és nem is büntetés, csupán tény és kész, ha tetszik, ha nem, kapsz új életet és kezdheted elölről a küzdelmedet. (folytatom)
Kedves Ida!
Már tegnap elolvastam a versedet, többször is, de nem tudtam hozzászólást írni. Azóta is "dolgozik bennem" a versed.
14 évesen, bérmálkozáskor az az első kérdés amire felelni kell, hogy miért élünk. A választ meg kell rá tanulni, valahogyan így hangzik:"Hogy Istent, és a szeretetét megismerjük és viszonozzuk, és eljussunk az örök életre".
Ahogy az életünk telik, nem gondoljuk mindig úgy, hogy Isten szeret bennünket, egyes embereket, vagy az emberiséget. Rengeteg példát tudunk hozni az ellenkezőjére. Az örök élettel kapcsolatban is felmerülnek kétségek bennünk.
Sok év után én úgy gondolom, hogy azért kell élnünk, hogy egy kicsit jobbá tegyük magunk körül a világot, kicsit előre vigyük. Mindenki a maga módján…
Judit
Kedves Judit!
Talán nem is annyira a miért a kérdés, inkább a hogyan! És az, hogy mi van a halál után?
Természetesen, csak költői kérdések, mert ki tudhatná? Aki már kipróbálta, nem jött vissza, elmondani nekünk. Így hát maradnak a kérdőjelek…
Köszönöm, hogy olvastad, és elgondolkodtatott.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon kevés ember tudja elfogadni, hogy a halálával teljesen elenyészik…
Óriási nézettségük van azoknak a kis filmecskéknek az interneten,pld. amit köztéri kamera rögzített egy motoros balesetéről, ahol a meghalt motoros lelke kilép a testéből, kicsit álldogál, majd elenyészik. Vagy egy kórház folyosóján tolóágyon fekvő idős asszony lelke sötét árnyékként kilép a testéből, és ellebeg.
Népszerű az a nézet, hogy már mindannyian kipróbáltuk a halált, és tudjuk mi van utána, némi elszámolás után egy új életre való születés. /Lélekvándorlás/ A korai keresztény vallás /mivel más vallásból keletkezett/ maga is hirdette a lélekvándorlást, de később ezeket a részeket dekanonizálta, és a szent bibliából kihagyta.
Judit
Kedves Judit!
Nem hinném, hogy a kis filmecskéknek, amiről írsz, bármi közük lenne ehhez, hiszen a filmes trükkök eléggé ismertek már. Inkább talán abban rejlik a probléma gyökere, hogy mindent meg akarunk magyarázni, és nem ismerjük be, hogy nem tudjuk, mert nem tudhatjuk. Ennyi!
Sok mindenről beszélünk, és még sok mindenről beszélhetnénk, mert rengeteg lehetőség van még ebben a mi világunkban, amit nem látunk, vagy nem úgy látunk, ahogyan láthatnánk, de minek magyaráznánk azt, amit nem tudunk.
Örülök, hogy téged is elgondolkodtatott a kérdés.
Ida
Jók ezek a hideg, ködös, szürke téli napok ilyen elmélkedésre. 🙂
Köszönöm, hogy meglátogattál, és én is örülök, hogy rátaláltál a versemre, és elgondolkodtatott.
Szeretettel
Ida
Drága Idám !
Soha ne veszítsd el a hitedet.
Mély gondolataidat szépen versbe formáztad.
Csodásan szép.
szeretettel olvastalak, ölelésem : Zsu
Drága Zsu!
Igyekszem, de nem csupán elhatározás kérdése.
Idilli ez a január az ilyen elmélkedésekhez. 🙂
Köszönöm, hogy olvastad, és annak is örülök, hogy tetszett.
Ölelésem
Ida
Drága Ida!
Elvarázsoltál a hiteddel, de a kérdésedre a választ nem tudom.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
A kérdések, költői kérdések, a választ valóban nem tudhatjuk.
Örülök, hogy tetszett a vers, és köszönöm, hogy itt voltál.
Ölelésem
Ida
Sok kérdést tettél fel, s az úgy is van, drága Ida, azt hiszem, mások is úgy vannak vele. Mindezt érthetően, szép szavakkal alapoztad meg a versedben. Igen hiszünk, talán mindannyian a versed első szakaszának minden szavában…
Utána nem csupán Neked, hanem mindnyájunknak eszébe jutnak a gondolataid, amit a második szakaszban részleteztél: "az élet elvonul, nincs semmi utána?
Felteszed a kérdést mindnyájunk nevében: Ki mondaná ezt meg?
Ez a nagy kérdés, de a választ senki sem tudhatja: Új életre feltámasztanak-e bennünket?
Sokan hisznek ebben, mások nem. De mindnyájunk majd csak akkor tudja meg, ha majd eljön sz órája…
Mély gondolatait szeretettel olvastam, köszönet érte!
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Igen, a kérdések valóban költőiek. Az egyetlen lehetséges válasz: nem tudhatjuk.
Örülök, hogy tetszett a vers, és hálás köszönetem látogatásodért.
Szeretettel
Ida
Szia Ida!
Talán ez az egyetlen komolyabb merengésre érdemes misztériuma ez életünknek. Ugyanakkor a válasz, az őszinte, minden érzelmi elemet mellőző válasz csakis ez lehet: nem tudjuk. Logikusabb (milyen együgyű kifejezés ez ilyenkor) valamiféle "Teremtő erő" létezésének feltételezése, mint a fatális véletlenek sokaságában hinni. De ki mondhatja meg, hogy ez a "Teremtő erő" hasonlít-e a keresztény ember Isten-felfogásához? Felruházható-e ez a "Teremtő erő" emberi tulajdonságokkal, ahogyan azt a vallásos ember hiszi?
Gondolataid szép versbefoglalásához gratulálok.
Üdvözlettel: István
Szia István!
Egyetértek az első mondatoddal. Az idei hideg, szürke, ködös január, kiváló táptalaj volt életünk misztériumai feletti merengésre. A versben a kérdések, természetesen költőiek, mert az egyetlen lehetséges válasz, valóban az: nem tudjuk.
Köszönöm, hogy meglátogattál versemnél, és az együttgondolkodásért is köszönetem.
Üdvözlettel
Ida
Drága Ida!
Úgy indítod, hogy Zorán: Apám hitte című dalát hallom. Aztán jön egy tétova, csodálkozó hátranézés és egy egészen más hangulat. Végül úgy fejezed be, hogy érzem a golgotai ostorcsapásokat, és a drámát. De megcsillantod az újjászületés lehetőségét, és ez a lényeg! Mert a hit megfakulhat, de nem veszhet!
Ölellek:
Ylen
Drága Ylen!
Megtisztelő, hogy Zorán dalát hallottad versem olvasása közben. Magam is nagyon szeretem.
Örülök a további szakaszok röpke elemzésének is, mert néha úgy vagyok vele, mintha csak valami kupán csapna, s írnom kell, aztán jól jön, ha valaki megmagyarázza, mit is írtam valójában. Így már magam is értem. 🙂 Hálám és köszönetem.
Ölellek szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Aki megmondhatná, az már odaát van, az igazsággal együtt!
A végén a "bennünket" helyett jobban hangzana a "minket"! Én automatikusan úgy olvastam, csak aztán vettem észre, hogy "bennünket".
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Igen, úgy van, ahogy mondod…
A javaslatod a végére, azért nem jó, mert megtörné a ritmust (ugyanis egy szótaggal kevesebb), de lehet, hogy kitalálok még valamit, mert – igazad van – így sem egészen jó.
Köszönöm, hogy itt jártál, és a javaslatért is köszönetem.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A ritmust szerintem épp az erőltetett 12 szótag töri meg. Legalább is én úgy érzem. Illetve nem is a 12 szótag, hanem az, hogy így nem felező a tizenkettes.
Ha javasolhatom, talán így lenne jó:
"hogy egy új életre feltámasszon minket?
Szeretettel: dodesz
Igazad van dodesz, már látom magam is, mitől törik a ritmus, én imigyen módosítanám:
hogy feltámasszon új életre bennünket? – erről mi a véleményed?
Köszönöm a segítséged.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igazad van, szótagszámilag ez is megfelel és felezi is a tizenkettőt. De nekem nyújtottabnak tűnik a ritmusa a sok spondeus miatt.
Szeretettel: dodesz
Gratulálok versedhez. Szép gondolatokat írtál meg.
Köszönöm szépen, barnaby.
Örülök, hogy tetszett.
Drága Ida, hitünket nem szabad elvesztenünk. A kétely megkeseríti az életünk.
Gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Drága Magdi, köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, érdekes a versed. Tetszett.
A hit az nagyon fontos.
Hogy ki miben, kiben az más kérdés.
Szépen vezetett a versed.
Köszönöm.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Köszönöm a tetszésnyilvánításodat.
Valóban, mindenkinek szíve-joga, hogy miben hisz, én tiszteletben tartom mindenkinek a hitét. Jómagam, ahogy múlik az idő felettem, a leginkább abban hiszek, hogy nem tudok semmit. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Nagyon tetszik. Értem amiről írtál. A természet az amiből kiindultál. Minden megismétlődik a szemünk előtt. Az évszakok egymás utáni váltakozása, ahogyan szemünk előtt elmúlik és megújul. A hitedet ismerhettem meg. A bizodalmadat Istenhez, bízva az ismétlésben , mert ezt láttad a természetben is, hát az ember esetében miért történhetne másképpen ? !
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Jól látod, kedves Zsófi, és örülök, hogy tetszik a vers.
Köszönöm szépen.
Szeretettel 🙂
Ida