Ő hiszi a hitét.
Mindig és ismét.
Ugyanígy én hiszem.
Sajátom. Mert hiszen-
hinni tudsz, hinni vágysz,
akár ülsz, akár állsz.
Vannak a sok hitek.
Sok egyek, sőt tizek.
Sok egyek, sok egyek.
Mint somfán a meggyek.
A Sokhit pokolba
egymást begúnyolja.
A sok hit hívei:
"Enyémet kelleni!"
Enyémet kell lenni.
Világot őneki!
Enyém az isteni,
enyém az emberi!
Talán egy közös hit,
hol egymást nem ölik.
Egy olyan s ilyen hit
milyenbe,
amelybe
beférnek mindenkik.
Közös hit kell, igen.
Adja meg az isten.
Mindenhit istene,
kérjük őt mi erre.
Az isten egy legyen.
Nincs is több. Ugye, nem?
Mindenki imája
szóljon csak hozzája.
Az ember egy legyen!
Egy tálból ehessen
egy szájjal, egy kézzel.
A tálat ne tépd el.
A tálat ne vidd el.
Töltsd tele jó hittel.
S hozzál egy poharat.
Mindenki itathat
mindenkit belőle.
Nem baj, ha eltörve.
Talán lesz közös hit.
Gyermekink öröklik.
Igen, lesz közös hit,
s gyermekink megőrzik.
Talán lesz békehit.
Meg sosem étkezik.
Tán lesz ő emberhit,
lelkekbe belenyit.
Az embert megfogja,
örökre a foglya.
Talán lesz ez szeress-hit.
Szeress és jólesik.
És lesz ez szeret-hit.
Ingyen elvihetik.
Igen, lesz közös hit.
Gyermekünk közösít,
mind összes hitünket.
És ki áll, leülhet.
És ki ül, felállhat,
ha érez rá vágyat.
Áll és ül mindenki.
Aki nem – menjen ki.
Aki tud feküdni –
senkin sincs, ki üti.