Palkó, Zsolt és Tamás
elkezdték a hócsatát,
hemperegteg, tekeregtek,
hancúrozva hegyre mentek.
Lefutottak, legurultak,
hógolyókat készre gyúrtak,
nagy halomba összerakták,
a lányokat így dobálták.
Marcsi, Kata, Julcsi,
vizes lett a pulcsi,
sikongattak, viháncoltak
nyakukba sok havat kaptak.
Sírtak, ríttak nevetve,
Palkó meg lett kergetve,
leteperték a hóba,
Palkó nevet: ha ha ha,
s Ő a Katát izibe,
hanyatt vágta septibe,
marék hó a kezibe',
a Katicát fürdette,
Odafutott a kis Panni
Pál fejére havat hányni
Kacagtak és visongtak,
egymásra ráborultak.
Jött Norbi a huncutgyerek
hóba Ő is be'fetrengett,
kurjongatott nagyokat,
megdobta a Nagyokat.
Ráugrottak hárman is,
nyakára ült kis Maris,
– Megfürdetlek hé Te hé!
Norbi futott hetedhét…
Csillagfénnyel est érkezett
hócsatának, ím' vége lett,
elpilledt a vidám sereg,
ágyikóba behempergett.
Álommanó elringatta,
szemüket is megcsókolta,
aludt a sok fáradt lurkó,
Kata, Tamás, Zsolt és Palkó…
8 hozzászólás
Nagyon aranyos versike 🙂 Mosolyogtató…
Vidám, kedves téli képek
Derüs minden, merre nézek…:)
aranyos:)
Milyen vidám, dallamos versike!:)
A gyerekkorom nagy hócsatáit idézi; élmény volt olvasni:)
Igazi Sleepwelles, "lurkóvers"..bűbájos!!
Gratulálok sokadszor,jó olvasni!
Kedves Tamás, Daisy, Dóra , Henkee, Dini! Köszönöm a véleményeteket!:) Örültem!:)
Szia!
Csodálatosan megfogtad a hócsata lényegét! Gratulálok, nagyon vidám lett!
Igazán örülök Inesita, ha tetszett!:)