Elrepültem oda ma, hová a sasok szárnya sem jut el..
Elrepültem Veled, olyan messze, hol csillag hull az ég-peremére..
Hosszú volt az út, de nem baj, mert szívem Veled bandukolt..
Hócsillám csillant szemedben, és ebben nagyon elvesztem..
Ez a nagyon messzi hely, ide sok kiváltság sem jut el..
Kell hozzá sok bizalom, szerelem, természetes érzelem..
Lassan látszik már az uticél, ahol vár a kicsi házikó..
Az ajtót bezártuk, ha kinyitjuk, csak együtt szökhetünk..de ez így jó..
Mindegy már, merre repít az érzelem, két lélek a végzetem..
Huncut ez a játék, de érzékien csábító, jön az alkony..
Felemel újra a lelkek szárnyalása, édes álma..szerelmes vágya..
Veled érkeztem, e csodás tájra…
9 hozzászólás
Szia Dinipapa!
Nagyon szép verset alkottál megint. Csodálatos szavakkal fejezed ki a szerelmet, csak gratulálni tudok!!!!!
Szeretettel: Rozália
Ismét ez a csodálatos érzés, a szerelem varázsa…gyönyörűen ábrázolod mindig Kedves Dini…gratulálok, öröm olvasni soraidat:)
Ezt a csodás tájat, ahova érkezel, te magad teremtetted szép soraiddal.
Boldog, ki veled érkezik oda… Nagyon szép szerelmes vers, dini, gratulálok: Colhicum
Húúú dinipapa az a táj,
mi belépőül oly sok szépet kivánt!
Ki veled oda érkezett,
nagyon boldog lehet…
De szép vers Dinipapa!:):)
Szinte csillámlik:)
Köszi)))
Ez nagyon szééééééééép!
Delory
Most megyek olvasni Tőled, és köszönöm a sok szép dícséretet.