Mikor kizárólag harag és bosszúvágy éltet,
S a régi tisztességed már álmodban sem félted,
Hogyha életcélod ennyi: másokat bántani,
Még az ártatlanok ellen is kardot rántani,
S a sárba taposás lett az uralkodó eszme,
Saját magad megkérdezed-e: neked hogy esne?
Mikor minden megállapodást felborítasz,
S az álműveltségeddel általánosítasz,
Hogyha alapos ismeret nélkül is ítélsz,
Mást hátba támadsz gyáván, de szembe csak dicsérsz,
Mindig ébren állsz egy új áldozatra lesve,
Egy nap tőrbe csalnak téged, neked hogy esne?
Örömmel terjeszted a hamis híreket,
A hitvány szóbeszédet ki is színezed!
Te oly könnyedén raksz másokra bélyeget,
Nem tisztelsz se vallást, se magánéletet!
Arra nem gondolsz, hogy te fekszel elesve?
A segítség hiánya akkor hogy esne?
Az ember végtelenül öntelt s hiú,
A gyarlóságából nem vezet kiút!
Önmaga ellen sose tenne rosszat,
Viszont áskálódni képes naphosszat!
Összes értékét föld alá temetve,
Elfelejt kérdezni, neki hogy esne?
Tudom, most méltatlankodik a félvilág:
"Íme egy bohóc, aki vizet prédikál!"
Én bort ittam, s elhagytam eszemet,
De létezik felebaráti szeretet!
Van egy kérdés, mely sok mindent jóvá tenne,
Ha időben föltennéd: neked hogy esne?
Azt adod-e, amit kapni szeretnél,
Vagy a pusztításban látod a szerencséd?
Van-e elég erőd meghozni a döntést,
Vagy sírig cipeled e romboló önzést,
Aki megfojt a saját gödrödbe veszve?
Őt soha nem érdekli, neked hogy esne!
6 hozzászólás
Kedves Tamás!
Megvallom régen olvastalak.Valahogyan kiestél a látószögemből.A versed igen, megfogott.A mondanivalója! Valahogy az önzés világában kevésbé gondolunk arra, a másiknak hogy esne? A saját véleményalkotás szabadságának mégis vannak útvesztői? Vannak bizony! S, hogy mi váltja ki talány?Nem hiszem .Inkább ne szólj szám, nem fáj fejem elv működik.Megalkuvások sorozata.S ha bárkiben kárt teszünk kit érdekel? Sajnos.Pedig a nagy kérdés az, Neked hogy esne?
Gratulálok! Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Örülök, hogy visszataláltál hozzám, remélem, a vers után továbbra is olvasóm maradsz.
Bennem gyakran ott van a rossz érzés, hogy megbántottam embereket, amit nem szívből gondoltam, de elkapott az indulat, és ilyenkor nem gondolkoztam azon, nekem hogy esne ugyanez.
Ebből vezettem le a verset, milyen sok esetben tehetnénk fel ezt a kérdést a mindennapokban.
Köszönöm, hogy olvastál.
Tamás
Szia Jerry!:))))
Nagyon jó lett a versed. Sajnos ismerem ezt az érzést, a múlt héten ki is tettem egy ilyen ember szűrét az életemből. Ami vicces, hogy nem fogja fel, hogy nem akarom ismerni… köszönget nekem… Legszívesebben orrba gyűrném, de nem teszem. Az erőszak nem vezet sehová. Így marad a levegőnek nézés. Ha meg beszól, visszaszólok neki. Nem is értem miért nem veszi észre az ilyen emberke magát és nézz jól bele a tükörbe.. vagy talán összetörne, ha belenézne? Mindenesetre a kérdést feltehetné magának^^
Nagyon tetszett a versed!
üdv: Eddie
Szia Eddie!
Az irodalom nagyon sokszor egybevág a valós élettel, én is rengeteg ilyen embert ismerek, és sajnos nemcsak nagyvárosban fordulnak elő,hanem kis falvakban is.
Az erőszak tényleg nem old meg semmit, ahogy írtad, a legjobb levegőnek nézni őket.
Nagyon remélem, hogy egyszer önmaguktól is be fogják látni a saját ostobaságukat.
Köszi, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Valószínűleg kissé ingerült lehettél amikor a verset írtad.Olyan visszafogott és kulturáltan dühös vers. Szerintem ilyen témájú verset nem könnyű jól megírni.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Előfordul olykor, hogy ingerült vagyok, de olyan állapotban nem szeretek verset írni. Általában megfontolom, mit vetek papírra, mert nem akarom, hogy a pillanatnyi dühöm és hirtelenségem kihasson a végeredményre. Szerintem ezért tűnik ez a vers is "visszafogottnak" és "kulturáltan dühösnek". Volt "múzsa", de személye lényegtelen, mert bárki másra is vonatkozhat ez a jellemzés.
Nekem nem volt túl nehéz megírni, hisz mindenki olyan verset ír, amilyen ember.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás