Nem tudom mi ez de rosz nagyon
Mert elment ő egy borús hajnalon.
A fülembe súgta; – Kedves ég veled!
S én rögtön éreztem, hogy vége lessz!
Borús a reggel, könnyes a szem,
A fene enné meg ugyan ki érti ezt?!
Nem vagy már bakfis! Ugyan már ne csináld!
Nem akarom ÉN! De mégis nagyon fáj!
Miért? Ki tudja! Nem a kor függvénye már!
Ha valami fáj, ha elmultál húsz, az akkor is fáj!
Sírd hát ki magad, gondolj csak a szépre,
S arra hogy amíg volt jó volt neked véle!
S ha mégis fáj, hát csak had fájjon!
A fene egye meg ezt a hazug világot!!!
2 hozzászólás
Sírd hát ki magad, gondolj csak a szépre,
S arra hogy amíg volt jó volt neked véle!
Ez itt a lényeg, amúgy pedig szépek voltak a kétsorosaid, valami sajátos düh árad belőle.
Düh, és fájdalom…..
köszönöm:)