hogy mondjam el hogy milyen volt a völgy és merre futott az árok hol állt a gyár hol most állok és csak a romlófelhők hörögnek mert nincs szó mit hallani lehetne
hogy mondjam el mennyi fát látott a hegy és esténként minden csillag a helyén villogott bizony barátom nemlátszott a rét a köd miatt és hajnalban sistergett a föld
hogy mondjam el mi lázong bennem mert gyerekként magam izzom ebben és a rét az égig érő rét naponta bennem reccsen mert a sasok leszálltak pihenni a csendben
hogy mondjam el mit magad is láttál csodáltál sugárral dobáltál
hogy mondjam el itt kaptam mindent és vesztettem el miként napom egyik felét-hát ezért setét a nappalom ha hallom minden alkalommal a szántás barna hangját a három tónak lápos szagát-ízért ne feledd mert isten nem hagyott el csak a
templom keresztje lett rozsda barna
5 hozzászólás
Kedves ruca!
Régen olvastam ilyen jó prózaverset!
´hogy mondjam´…remekül elmondtad!
Különösen a befejezés tetszett:
"ha hallom minden alkalommal a szántás barna hangját a három tónak lápos szagát-ízért ne feledd mert isten nem hagyott el csak a
templom keresztje lett rozsda barna"
Elismerással gratulálok:sailor
Szép napot1
UI ÍRJ SOK ILYENT
Köszönöm.
elismeréssel
…akartam
Nagyon jó prózaverset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes tavaszi napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
Köszönöm.