Hogy szerettél-e nem kérdezem!
Elhagyott sóhajokban elfeledem.
Lámpásom voltál éjjeleken,
tavaszom bódult reggeleken.
Voltál békém, viharos kételyem,
széttépett álmom, üres tekintetem.
Őszi lugasban rejtett pillanatom,
elfutott emlékeim fekete vonatokon.
Egy tépett falevél hullik ölembe,
rózsaillatú barack érzéseket feledve.
Szivárványt rajzol a sors rideg hajnalon,
hogy szerettél-e már nem kutatom!
8 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Csodaszép merengös sorok!
Az emlékek sorakoznak:
"Voltál békém, viharos kételyem,
széttépett álmom, üres tekintetem."
Nagyon szépen kifejzted,kifejeztél egy
kapcsolatot,ahol mindenböl jutott…
szépböl úgy mint a kételyekböl
Kedces Alkonyi felhő!
Szép, mély érzésekről írsz. Könnyed, felszabadult hangon. Ez a felszabadultság végigkíséri az egész verset. A végén derűvel búcsúzik. Gratulálok.
A címre a felelet
"Egy tépett falevél hullik ölembe,
rózsaillatú barack érzéseket feledve."
Nagyon tetszett ez a legújabb írásod!
Ismételni tudom csak,a legjobb eddig…
a legjobbak közül!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szèp jó Napot kìvànok 😊
Köszönöm szèpen soraidat.
Ha ìgy ìrod,hogy "legjobb a legjobbak közül" az szèp elismerès 🙂
Köszönöm 😊
Szeretettel: Alkonyi
…hogy szerettél-e, nem kérdezem!
Nem jön válasz, csak éhezem
a meghitt ölelős-csendeket,
s hiányod némán belélegzem…
A versed ettől sokkal szebb és többet mond, kedves Alkonyi, csak hirtelen ez jött, ahogyan olvastam. Csodaszép… Igazán köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Szêp gondolatokat festettèl le gleam 😊
Öröm,hogy tetszett a versem😊
Szeretettel: Alkonyi
Gratulálok
nagyon szép versedhez.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Zsuzsa köszönöm szépen 😊
Örvendtem jöttödnek.
Mosolyogj sokat😊
Szeretettel: Alkonyi