Eltűnt ő, és nem találom,
Mond csak, merre lelhetem?
Elvesztettem, s az út előttem
Homályba burkolózott hirtelen.
Most itt bolyongok magányosan,
Mint kósza lélek egymagam,
Köd előttem köd mögöttem,
Elveszítve önmagam.
Könyörtelen pokol emészt,
Melyben a démon fojtogat,
Hiába minden próbálkozás,
Nem hallja senki hangomat.
3 hozzászólás
NAgyon szép annak elenére hogy szomorú, nekem tetszik, ismerős szitúáció…
Miért ismerős?Te is megélted már ezt?
Örülök hogy tetszett.De miért ismerős?Te is keresztül mentél már rajta?Te is megélted már ezt?Nikolett