Ha sötétben elveszve kutatsz,
De nem leled az utad,
Én majd fény leszek neked,
Hogy vezesselek.
Ha feladod minden álmod,
S érzed: célod hiába várod,
Én új reményed leszek,
Hogy segíthesselek.
Ha nem tudod majd, ki vagy
S nem találod e világban a helyed,
Én tiszta víztükör leszek,
Hogy bennem lásd önmagad, az életet.
Ha hideg télben társra vágysz majd,
De nem lesz senki veled,
Én lágy fuvallat leszek,
És megérintem kezed.
Minden nyugodt estén,
Ha álomra hajtod fejed,
Én körülötted csend leszek,
Hogy átöleljelek.
De ha magányodban
Fájdalom gyötri két szemed:
Én könnycsepped leszek,
Csak hogy veled legyek.
6 hozzászólás
Gyönyörű vers, talán az egyik legszebb, amit a napvilágosoktól olvastam. Őszintén.
Üdv: Gergő
Kedves Gergő!
Azt hiszem, "kicsit" túlzol, de ha valóban így gondolod, akkor én vagyok a legboldogabb! 😀
Üdv: Enikő
Nagyon szép, boldog ember lehet az, kinek ilyet ír egy nő… GRATULÁLOK.
Köszönöm 😀 Tényleg szép 😛 De nem tudja, hogy neki szól(t) egyszer ez a vers!
Szia Enikő!
Én is belestem hozzád!
Nagyon szép és kifejező ez a versed – tetszik 😀
Szeretettel : dreaming
Köszönöm : )