Hát szendereg a táj,
hamis ajkakról a mézédes nyár.
Fülledt hajnalok dala szól tán,
s nézem itt a tél is.
Vele elmennék én is.
Jégcsap lelkem szúr s éget,
hókristály vonja be a mindenséget.
Hókristályajkú hajnalok
By AlkonyiBy AlkonyiBy Alkonyi
7 hozzászólás
Szia Alkonyi! Nyár és tél a természetben, s nyár és tél az emberi szívben. Hol ezt érzed, hol azt. De hát ilyen az élet és ilyen a szerelem. Egyiket se szabad túl komolyan venni, illetve szerintem semmit se, mert "rágörcsölhet" az ember. Az írás is egy ilyen dolog. Ha felteszed a szemellenzőt, mint a lovak, nem látsz se jobbra se előre. Csőlátásod lesz, mint a lovaknak. (A "Te" nem Rád vonatkozik, Te más vagy, ismerlek a verseden keresztül: nyitott, bátor és vállalkozó szellemű, Költőnő, egy mai lány, aki szerelmes a régi hangulatokba. Ez így klassz! Üdv: én
Korán reggel megérinted a szìvemet Mester
Nagyon szépet ìrtál rólam.
"mai lány, aki szerelmes a régi hangulatokba."
Bizony kérem, valahogy megragadtam valahol
ami nem itt és ebben az időben zajlik :)))))
Szeretettel: Alkonyi
Meg tudlak érteni! Ez a mai modern világ nem mindenkinek jön be. Használjuk ugyan az eszközöket, a technikát, de szívünk más dolgokért dobog. Van egy jó barátom (már rég nem láttam) ő pl. várat épített magának valahol a Dunántúlon, s most abban lakik, mint egy várúr!
De jól hangzik
Kìváncsi lennék mit gondol erről a világról a barátod
Akkor megyek kastélyt épìteni 😄
Mint gróf
javítom: se jobbra, se balra csak előre
továbbá: verseiden (verseden helyett) – bocs!
Kedves Alkonyi!
Szép vers.
Gratulálok:
Zsuzsa