2025. január 5., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Hol a percnek párja…

    pirospipacsBy 27 hozzászólás1437 megtekintés

    A vén folyó mennyi titkot őriz…
    sétálok a parti köveken,
    neki bármit elmesélek én is,
    ezer éve hallgat… csendesen.

    Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
    napsugarak, apró fodrokon,
    a hídlábnál egy erősebb hullám,
    sóhajt visz… egy sziromtutajon.

    Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
    mennyit hancúroztunk egykoron,
    vajh' mit láttak nyári éjszakákban…
    mert én ma, már csendben titkolom.

    S a Holt ágnak, földig omló fái,
    fűzfafüggöny, békalencseágy,
    szerelmeknek titkos, kis tanyái…
    vízre hajló, milliónyi ág.

    Ringó nádas visz végig a tájon,
    kanyarogva bóbiskol a part,
    hová vitted vén Tisza az álmom…
    gondolatom most is hozzád tart.

    Néma víznek lassú mormolása,
    visszavisz az időtengelyen,
    keresem, hogy hol a percnek párja,
    mit elsodort… többé nem lelem.

    Share.

    27 hozzászólás

    1. Tóni on

      Kedves Pipacs!
      Azt hiszem e verset mindenki megérti, de mint mindent az életben, csak azok igazán, akik ott nőtek fel. Hihetettlen, amikor a verset olvasom, mintha valami jó ismerősöm írta volna, olyan meghitt helyekre emlékeztetett, úgy a Tisza, mint a Holt Tisza, hogy szinte láttam magam előtt, és egy ídőre, ha keserves is volt a gyermekkorom, de a Holt Tisza partja volt az egyedüli hely, ahol jól éreztem magamat akkor. Ma is mindig amikor hazamegyek, kimegyek oda, de olyan elhagyatott sivár minden, a mai gyerekek, már nem is tudják milyen örömet tud adni egy ilyen Holt Tisza part.
      Jó volt olvasni, és elmerengeni azon, ami ha akkor nehéz is volt, de az emlék széppé tette.
      üdv Tóni

      • pirospipacs on

        Kedves Tóni!
        Sejtettem én, hogy valamikor kedves hely volt ez Neked is. Én itt nőttem fel a Holt-Tiszán. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy elmúlt. Igaz bármikor láthatom, de megszűnt nagyon sok búvóhely, mert beépítették. Ma már kajak-kenu versenyek zajlanak a vizén, mégis az a régi varázs… számunkra már nem ugyanaz. Nagyon örülök, hogy velem jöttél kicsit, s ha netán mégegyszer erre a vidékre vetődnél… 🙂
        Ölellek!
        pipacs 🙂

    5. Futóinda on

      Kedves Pipacs!
      hej, de meggyönyörítetted a szívemet, s elbarangoltattad az emlékeimet Szentes s a Szeged közötti Tiszahát mentén.

      Gyermekkor, színes, emlékeket ringató gyermekkor, ifjúkor, eltünt a levonuló Tiszán s csak itt ott maradt meg az emlék s a lélek mélyén a vissza, haza húzó honvágy millió kezű szála.

      Köszönöm, hogy újból fölszakítottad az emlékek varasodó sebét, fájjon, fájjon csak az a seb, mert abban elevenen él az édes haza léte, emléke.

      Tisztelő szeretettel, Inda.

      • pirospipacs on

        Kedves Futóinda!
        Olyan régen láttalak… 🙂 Ha tudom, hogy ilyen örömet okozok ezzel a verssel Neked, akkor kettőt is írtam volna. Igaz egy vers többeknek is okozhat szép pillanatokat az ember, és boldog vagyok, hogy megtehettem. Emlékezz csak boldogan! 🙂
        Ölellek!
        pipacs 🙂

    6. Zagyvapart on

      Kedves Pipacska!

      Azt gondolom ez a vers mindenkinek tetszhet, mert nagyon szép, de annak, (azoknak) akik a Tisza mellett születtek, ott élnek, azok szívéhez még közelebb állhat, mindenesetre én közéjük tartozom. Köszönöm, hogy olvashattam.
      Szeretettel: Zagyvapart.

      • pirospipacs on

        Kedves Ferenc!
        Ezt a verset, leginkább az tudja megítálni, aki ugyanazt a Tiszát látja, melyet én. S ha valaki, akkor Te éppen ezt nézed naponta gyakorlatilag is. :)) Éppen ezért hihetetlen öröm számomra, hogy megérintett Téged. Nagyon köszönöm kedves szavaidat!
        Ölellek!
        pipacs 🙂

    9. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Pipacs! 🙂
      Nagyon tetszik a versed, gyönyörűek és követhetőek a képeid. A színkavalkád festményre illik, a mozgás pont olyan, mint ami e hullámzó hangulatban elvárható.
      Viszont sok helyre feleslegesen teszel vesszőt, ez megakasztja a folyamatosságot és a ringást. Szerintem a középre rendezés sem mindig célszerű, itt nem kellene. Elnézést kérek, ha észrevételeimmel rondítom a többi hsz-t, az ötöst mindenképpen megadom, mert csodák vannak itt. Gondolom, fejlődésed érdekében nem baj, ha nem csak bókolgatok, hanem őszinte véleményem osztom meg veled. :)…

    10. Horák Andrea Kankalin on

      …
      A vén folyó mennyi titkot őriz…
      sétálok a parti köveken,
      neki bármit elmesélek én is,
      ezer éve hallgat… csendesen.

      Kenderszínű, vén Tiszának hátán
      napsugarak apró fodrokon,
      a hídlábnál egy erősebb hullám
      sóhajt visz egy sziromtutajon.

      Öreg tölgyek hűvös árnyékában
      mennyit hancúroztunk egykoron…
      vajh' mit láttak nyári éjszakákban…
      mert én ma már csendben titkolom.

      S a Holt-ágnak földig omló fái…
      fűzfafüggöny, békalencseágy,
      szerelmeknek titkos kis tanyái,
      vízre hajló milliónyi ág.

      Ringó nádas visz végig a tájon,
      kanyarogva bóbiskol a part.
      Hová vitted vén Tisza az álmom?
      Gondolatom most is hozzád tart.

      Néma víznek lassú mormolása
      visszavisz az időtengelyen,
      keresem, hogy hol a percnek párja,
      mit elsodort… többé nem lelem.

      Bocs, szerintem így kerek. Ha nem tetszik, nem baj, a vers csodás, ami véleményem szerint javítana rajta, azt mellékeltem. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • pirospipacs on

        Kedves Kankalin!
        Miért is nem vagyok meglepve, hogy találtál benne kifogásolni valót. Bizonyára van is, és mások is másképpen írnák, vagy mondanák ugyanazt. Igaz, én nem tanítok, de vannak munkatársaim, akiket vezetek. Mégis szeretem és elfogadom amit, és ahogyan csinálnak, ha annak a végeredménye jó. Egyéni sítlusban, saját mondatokkal szavakkal, ugyanazt mindannyian máskáppen fejeztük ki. Én most ily formában tettem meg, anélkül, hogy teljességre törekedtem volna. Bizonyára nem lesz versem olyan híres, mint Petőfi Sándor szőke Tiszája, de én így szeretem, ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, és mint tudjuk, nem vallom magamat költőnek. Sőt mint ember is sok hibát hordozok magamon.
        Köszönöm, hogy időt szántál versemre, és elmerültél benne, s remélem nem haragszol, hogy nem változtatok rajta.
        Köszönlek!
        pipacs 🙂

        • Horák Andrea Kankalin on

          Szia Pipacs! 🙂
          Amit írtam, őszintén tettem, s ez nem "kifogásolnivalók" felsorolása, hanem a véleményem. Nem értem, mi a baj ezzel, ráadásul úgy, hogy maximális pontot adtam? A munkámmal soha nem kérkedtem, a versed elfogadtam, csak vannak észrevételeim. Én is szívesen fogadom a hasonlóakat. Úgy gondolom, nem voltam sértő, azt meg nem tudhattam, hogy nem törekszel teljességre. Valóban nem vagyunk egyformák. Nem kértem, hogy változtass a versen, hanem kívülről szemlélgettem, ezek voltak a meglátásaim. Egyszerűbb volt úgy megindokolni a véleményem, hogy bemásoltam a sorokat. Az a helyzet, hogy én is elfogadom embertársaim megnyilvánulásait, de ez nem akadályoz meg abban, hogy rámutassak dolgokra, melyek esetleg jobbá tehetik őket. Szerintem így helyes.
          Elnézést kérek, hogy itt jártam, az őszinteségemért viszont nem fogok.
          Szeretettel: Kankalin

          • pirospipacs on

            Kedves Kankalin!
            Szíved joga elmondani, nekem pedig szívem joga eldönteni, megfogadom-e vagy sem. Őszinteségedet soha nem kifogásoltam, ahogyan most sem teszem. Ismételten megköszönöm, hogy időt szakítottál versemre, újfennt remélem, nem haragszol, hogy nem változtatok rajta, javaslatod ellenére.
            Köszönlek!
            pipacs 🙂

    Leave A Reply