Hol keresselek?

Megállíthatatlanul zuhog,
azt hittem, hogy belepusztulok,
mikor halála hírét hozták.
Micsoda ez, milyen gonoszság,

hogy elrabolta tőlem őt az ég,
hisz két karja volt a menedék,
és mosolya, meg szelíd szava;
nincsen többé, aki vár haza.

Megállíthatatlanul zuhog,
az éjszaka mély, sötét szurok.
Csatornán koppannak a cseppek –
emlékeim között kereslek.

Nem látok át a múlt homályán;
hangod fülemben s elhal árván,
érzem bársony simogatásod,
mely az idő fogán elvásott.

Nagy a hideg, reszketve fázom…
Nem maradt utánad se lábnyom,
se meleget adó, puha fészek,
nem főzöl már többé ebédet.

Nagy a hideg, reszketve fázom…
Hogyan segíthetnék anyámon?
Egyre emészt, mardos a bánat;
hol keressem édesanyámat…