Hol maradsz, kedvesem? Hol találhatnék rád,
Mikor mondhatom már, hogy lényem úgy imád?
Hol a másik felem, kiért szivem dobog,
Akivel az élet gyorsvonatként robog
Egy olyan cél felé, ami szivünk vágya,
És a megállóban a szerelem várna!
Merre jársz, királylány? Hova vagy bezárva?
Én csak reád várok, mert a szivem árva!
Hol kell raboskodnod, vagy hol keresselek?
Hol van a te várad, honnan megmenthetlek?
Örizhet óriás, sárkány, sok-sok fejjel,
Érted szembenéznék a veszedelemmel.
Ám a kérdés marad, hisz hol keresselek,
Vagy te is keresel, méghozzá engemet?
Hányszor mehettünk el egymás vára mellett,
A nagy keresésben szemünk már vakká lett?
Ám ha megtalállak, meghóditom szived:
Te az enyém leszel, én pedig a tied!!
3 hozzászólás
Megható. Ne add fel a keresést, a reményt…s akkor fog rád találni, mikor már nem is számítasz rá.
Sok szerencsét!
Szia!
Nem-nem, eszemben sincs feladni a keresést, inkább csak elgondolkodtam 🙂
Köszönöm,
Miki
Szia!
Csatlakozom az előttem szólohoz.Mármint eszkimóhoz! Tényleg szép!