Hol leszel majd akkor
Mikor mondom utolsó szavaim?
Hol voltál Te akkor
Mikor éltem a csodáim?
Hol leszel majd akkor
Mikor föld alá temetnek?
Hol voltál te akkor
Mikor rajtam nevettek?
Hol leszel majd akkor
Mikor a boldogság,
Mint gyermeklánc
Fűzi át nyakamat?
És hol voltál te akkor
Mikor leendő halálom miatt
ezrek aláztak?
És mondd:
Hol voltál te akkor, mikor
A depresszió, mint súlyos
Börtön rácsok
Maguk közé zártak?
Vajon voltál Te a Földön
Tanúja csodának?
Igaz életnek,
S szerelmes halálnak?
8 hozzászólás
Kétélű fegyver ez, még ha jól megírva is…
A kérdezőt is válaszra kényszeríti. Nekem így jön le…
Tetszik mint a többi is:)
Üdv.: András
Háát Zsolt ezek a kérdések….
Ahogy András írja, szinte visszakérdeznek…
Így versként, nagyon szépek!
Kedves Zsolt!
Tévedj csak ide és írj még sok ilyet! A sok kérdés csak úgy fut a sorok között, mintha egy szuszra jött volna ki, meghökkentő a vége…
Gratulálok!:)
Szerintem ezeket a kérdéseket mi is feltettük már, csak az én tapasztalatom szerint, mikor feltettem már nem kaptam választ. Tetszett a versed.
Kedves Zsolt!
Csatlakozom sleepwellhez! Tetszett, amit csak úgy összeés elgondolkodtatott írásod.
Üdv: Borostyán
Köszönöm Kedves Borostyán!
Hú,most látom,még senkinek nem válaszoltam…ég a pofám, bocsánat!
Köszönöm mindenkinek,aki olvasott, s hozzászólt írásomhoz!
Kérdések, és megkapott válaszok?…Elgondolkodtat.Nagyon tetszett!