Telihold fénye hullámzik
Hazámtól északi világig,
Utcám betonján megcsillan s
Kezemben megpihen halkan,
Debussy is így látta talán
Egykoron a holdkorongot
Oly tökéletes ívvel az égen,
Amilyennel zengő dalsodrást
Lapra vetett.
Mondd Claude, Te is
Ugyanígy láttad?
Szemedbe könny szökött,
Ahogy az esti fények
Belecsókoltak szíved
Rejtőzködő mélyébe,
S kinyílt a poros világ
E szikrázó feketében?
Fülembe csengnek
Zongorafutamaid, s
Talán Te is úgy vágytál
A „hold-tengeri” utazás után
Ahogy dallamaid engem
Sodornak most csillagképek
Reménytelen messzeségébe.
Hold-tenger
By Hayal
3 hozzászólás
Versed olvasva arra gondolok, hogy talán a dal szárnyain szálltál fel a hold-tengerbe. Biztosan szereted a zenét, talán műveled is? Szép a zene, én is nagyon szeretem.
Az embert kicsit felrázza, és a dallamokkal valóban felszáll az ember lelke is a magasságokba.
Örülök, hogy elolvastam a versed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm soraid, valóban, zongoráztam sokáig, Debussy A tenger c. darabja ihletett most versre. A zene legalább olyan erős, mint egy jó írás, könnyekre fakaszt, vagy megmosolyogtat. A hétköznapok csendjét pedig szeretem szép dallamokkal színesíteni!:-)
Örülök, hogy erre jártál!
H.
Szia, ez nagyon szép, álomszerű vers! 🙂