I.
a szem: Éva-sága
örökítő szépség
mélyen őrzött kertnek
kokárdavirágja
II.
nem mondom haragszom
haragszom ellenünk
magamra bánat
hűtlenült lepke-ség
III.
báb-ugar! – a
szárnyhízlaló mező
hossza-végén: jegenyék!
– felhőt sebez az
ottan-túlról-távol;
patakra szárad
az egyre több
kékszirom Éj
(lovagtalan lovak
a felvidéki nyárban)
IV.
mosolyelőtti
sakktáblán,
csöndmorzsolta
álmok/:
homlokról csóknevek
hajnal-talan arcon
Hold-lényeg állít
a Könny
szókapujába.
1 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nem mondhatnám, hogy könnyűnek találom a versedet, de nem is ez a lényeg, hanem az a nyilvánvaló titokzatosság, ami körül lengi.
Szerintem még visszatérek.
Szeretettel: Szabolcs