Holdfény mosoly száll a tájra,
velünk marad éjszakára,
hiába van rajtam paplan,
aludni még nem akartam…
Nem is tudnék, elmém lázad,
elbújnék, de megtalálnak.
Zakatol a fogaskerék,
elfáradtam, néha elég.
Mégis mennem kell az úton,
túljutni a buktatókon.
nem sejthetem, mit vétettem,
mégsem lehet ez véletlen…
5 hozzászólás
Vétünk, javítunk, bukdácsolonk, és ez így megy…
Marietta
Igen kedves Marietta, ez már csak ilyen… 🙂
Igen kedves Marietta, ez már csak ilyen… 🙂
Gratulálok a nagyon szép vershez,tovább kell menni az úton,egy kitűnően megalkotott vers.
Udvozlettel,Jóska
Köszönöm szépen, hogy olvastál és értékeltél kedves Józsikám! 🙂