Sötétbe borult már fenn a magas,
Sötétbe borult, mint lent az avar.
Sötét a város, sötét a ház,
Sötét a tenger és sötét a táj.
Sötét az élet a Föld ez oldalán
Sötét a pajta az elhagyott tanyán.
Sötét a kút és sötét a verem,
Sötét a színház és benne a terem.
Sötét sátorban sötét álom terem,
Sötét álomban sötét vágyak kelnek.
Sötét vágy és sötét báj,
Sötétséget sötét vált.
De a sötétek közt ott rejlik még
A világosságot adó Holdfény!
Mely megvilágítja nekünk a sötét utat,
S felragyogtatja a sötét vágyakat,
Felszakítja a folytonos sötétséget,
S felragyogja a sötét életet,
Míg nem felváltja Őt a nappali élet,
Mely buzgó, s melyet a Napfény éltet!
1 hozzászólás
Nekem kicsit sok a sötét, de mivel szánt szándékkal sötétítesz, ezért tetszik. 🙂
Szeretettel: Hópihe