Teliholddal születtél,
arcodon ékes mosollyal
lelked üveggömbként
szikrázott a csillagokkal,
s lelkes irammal vágtál
neki a kiismerhetetlen
erdőrengetegnek.
Mint párduc prédája után
úgy törted magad előtt
utad, s ha arcodba
vérvonalat is húzott
egy-egy ág, dacosan
Vágtattál tovább.
Utánad nyúlt ezer kéz
a furcsa félhomályban, de
mind elsöpörted, hiszen
„Látok én!” – kiáltottad,
s nem voltál más, csak
magányos farkasember.
Kölykeid vonítottak bele
a múló fénybe, de Te csak
befogtad fájó füled,
s szaporázni próbáltad
lassuló lépteidet.
Menekültél kétségbeesve
riadt őznek ábrázatával,
kerülted a hangzavart,
a síró, elcsukló sóhajokat,
s kimondatlanságba burkolózva
egy öreg fa hűse alatt
bágyadtan lefeküdtél.
Elfáradtál talán, s keresni
kezdted téli égen utoljára
a hévvel cikázó csillagokat,
de mintha koromból vontak
volna leplet fejed fölé,
nem mosolygott rád a fény.
Lassan lehunytad szemed,
arcodon az apró barázdák
simulni kezdtek, s egy altató
dalt halkan suttogtál az éjbe,
mellyel elcsendesedik a lélek,
s habkönnyűvé válik a lét,
újholddal megpihentél.
5 hozzászólás
Nagyon tetszett a versed.Csodalatos ahogyan melysegeket es magassagokat visszasugalsz szivedbol a lirai szavakkal.Szivbol gratulalok,kivanok,elet erot,sok boldogsagot,jo egeszseget,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen a kozeljovoben is. Tisztelettel es emberi szeretettel,SANKASZKA-a messzi tavolbol…
Nagyon köszönöm, erőt adtál a folytatáshoz, és az ilyen sorokért érdemes írni! Bár meg sem érdemlem:-) Hálás vagyok a bíztatásodért!
H.
kedves Hayal!
Szeretem amikor beírom a véleményem, és elszáll az egész:), ám megpróbálom újra összefoglalni.
Különleges élményt adott nekem, ahogyan a versben fogalmazol, látsz és láttatsz. A szavaid sok helyen zenélnek, néha csak a szavak sorrendjén változtatsz, és ettől lebeg az egész, de ez jó 🙂 És bár ellentétek feszülnek, mégis van benne lágyság.
Szia, Nkati
Köszönöm a véleményedet, örülök, hogy sikerült elküldeni:-) Versem egy életutat foglal össze, születéstől halálig, s ahogy az élet olykor lágy, olykor kemény, úgy próbáltam a versemben is ezt érzékeltetni.
Örülök, hogy írtál!
H.
Akkor tulajdonképpen egy ívet húztál meg az időben. Érdekes, nekem a halál eszembe sem jutott, inkább csak a remény és a csalódás két pólusa, ezért beszéltem "ellentétekről". Szia, Nkati