Az éj lápájával játszó
Szép égi tünemény vagy
Csillagok mind játékod
Nap az ágyad, és takaród
Földre szállsz néha nap
Megmutatod gyönyör arcodat
Körülötted felragyog a táj
Másik világ a tó tükrén át
Napkeltével vissza szállsz
Nélküled sír a látóhatár
Vörösben izzik a horizont
Mert elfelejteni nem tudott