Holnap

Filléres álmaim zsebemben,
mint utcazenész kalapjába
dobált aprópénz csörögnek.
Bár elvét egy-egy dallamot,
még sem űzik héthatárra,
s nem vetik kutyák elé.
Magam is vétettem dallamot,
s kitépték lábam alól utam,
most bűzös ingoványban koldulhatok.
Holnapban már nem foghatják
mocskos kezem angyalok,
ragacsos lápnak lakója maradok.
Elvették mézédes csókok ízét
elvetemült rablói szerelemnek,
most már kinevetnek, s gúnyolnak.
Hová lett a tűz? Nélküle elveszek,
testem reszket hidegtől s éhségtől,
idegenbe szakadt szívem dobbanása.
Holnapra egy kenyéren, egy ágyon
éghetek olthatatlan lázban férgekkel,
s nem tudom, hová tűnt a szenvedély.
Pünkösdi királysága volt csupán a kéjnek,
most egyedül bújok hideg fészkembe,
s meztelen testem a holnapnak kínálom.